Télen is érdemes gombászni

Ugyan Magyarországon az őszi a legerősebb a szezon, de a hidegebb idő beálltával is akadnak olyan gombák, amelyek jól tartják magukat, vagy éppen ilyenkor kezdenek el termőtestet növeszteni. Ismerjük meg a három legnépszerűbb és legelterjedtebb ehetőt ezek közül.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Téli fülőke (Flammulina velutipes)

A kezdők egyik kedvence, hiszen az ország egész területén, síkságon és hegyen is rábukkanhatunk. Nem válogatós, amint megérzi a hideget, nekilát és aranybarna kalapkáit szétnyitva aranyló gyűrűt rajzol a lombos fák törzsére vagy a kivágás után földben maradt tönkökre.

Idehaza leginkább csak a gombászok ismerik, a csiperkét és laskát épphogy elfogadó közönség számára valami furcsa, rejtélyes dolog, aminek ragadós kalapja, megjelenésének ideje is inkább taszító, mint csalogató. Egyes ázsiai országokban viszont óriási kultusza van, sőt, mesterséges termesztésbe is vonták: Japánban az egyik legelterjedtebb, boltban is kapható fajnak számít, enoki-take néven mindenütt elérhető, körülbelül évi 120 ezer tonnát állítanak elő belőle. Nem csak élelmiszerként, hanem gyógyszerként is tekintenek rá.

forrás: Wikipédia

Téli fülőke

A mesterségesen nevelt japán változatok kisebbek, fakóbbak; a hazai könnyebben észrevehető, hisz kalapja okker, vörösesbe hajló. A fiatalon fehéres, később sárgás lemezek tönkhöz nőttek vagy közvetlenül előtte felhajlók, a spórapora fehér. Szívós tönkje jellegzetes, csúcsán sárga, majd lefele haladva erősen besötétedik. Csak a bájosan ragadós kalapját fogyasszuk a tönk felső egy centijével! Érdekessége az enyhe halszaga és nyálkás kalapja – ez utóbbival a hideg ellen védekezik. Nem kell megijedni, főzés-sütés közben ezek eltűnnek.

A téli fülőke könnyen beazonosítható, egyszerűen gyűjthető téli gomba. Sokszor városokban is megjelenik, így a hegyekig vagy árterekig sem kell mennie annak, aki kedveli a remek ízét. A konyhában univerzális, nem válogatós, bár idehaza, ahol minden kalapost kirántanának vagy pörköltbe dobnának, sokan nem tudnak mit kezdenek vele. A lényeg, hogy ne hőkezeljük túl, felesleges, elég neki egy rövid pirítás vagy pár perc főzés. Ha van kész alaplevünk, ideális egy gyors leveshez, de vaslapon átforgatva, pirított szalonnakockákkal és savanyú káposztával is tökéletes téli fogás.

Júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae)

A legenda szerint azért hívják így, mert Júdás egy bodzafára akasztotta fel magát – hogy ez igaz-e, sosem derül ki, de az tény, hogy a barna, izgalmas tapintású, fülkagylószerűen kinyíló gomba valóban szereti a bodzafákat.

Ez a faj is remekül alkalmazkodott a hideg időjáráshoz, gyakorlatilag egész évben gyűjthető. Nem annyira látványos, nem világít annyira, mint a téli fülőke, de ha figyelmesen járjuk az erdőt, megakad a szemünk a kis barna kinövéseken: a 2-6 cm átmérőjű termőtestek féloldalasak, de ha összenőnek, egészen lebernyegszerűek lehetnek.

A fogyasztásra való fiatal példányok vörösesbarna színből indulnak – jól látható az az állapot, amikor már nem szeretnénk a tányérunkra tenni. Optimális esetben a húsa vékony, de nem nyálkás, nem taknyosodik el az ujjak között, nincs szaga, nincs kellemetlen íze sem.

Nem csak fekete bodzán találhatjuk, egyéb elhalt lombos fák lebontásában is segít. Könnyen gyűjthető, de sajnos nem túl kiadós gomba. Ázsiában ezt is mesterséges termesztésbe vonták, idehaza sokan a kínai levesekben találkoznak vele először. A magyar konyhához is jól passzol – remekül szárítható, könnyen tartósítható; beáztatva bámulatosan visszanyeri eredeti formáját.

Íze nem olyan markáns, mint a téli fülőkének, de a gombaszegény időszakban ennek is örülni lehet. Serpenyőben gyömbérrel lepirítva isteni feltét egy jó kovászos kenyérhez, csak arra figyeljünk, hogy nedvességtartalma miatt hajlamos pattogni, így a hőkezelés első fázisában érdemes lefedni. Pillanatok alatt elkészül, levesben sem kell órákig főzögetni. Ponzu szószban marinálva is finom, ilyenkor izgalmas állagát is megtartja – rizottóhoz ugyancsak tökéletes, de gerslis vagy hajdinás vega fogások ideális alkotóeleme is lehet. A júdásfülgomba szintén gyógyhatású: véralvadásgátló tulajdonsága laborkörülmények között is bizonyított.

forrás: Wikipédia

Júdásfülgomba

Kései laskagomba (Pleurotus ostreatus)

A laskagombát sokan ismerik, hisz nem csak az erdőben, hanem a hűtőpultokban is megtalálható évtizedek óta. Mutatós, laktató, jó állagú élelmiszer – a kései laska színét és gazdagabb ízét leszámítva gyakorlatilag megegyezik a szupermarketessel.

Ez a gomba biztos jele a hidegre forduló időjárásnak, hiszen az ősz második fele előtt ritkán jelenik meg és lágyabb télben is sokáig mutatja termőtesteit. Könnyen beazonosítható, kezdőbarát ez is – érdemes akár a telefonunkba is elmenteni koordináta szerint a lelőhelyeit, mert amíg van mit ennie a faanyagon, a fehérkorhasztó laska évente megjelenik.

Kalapja eleinte domború, majd ellaposodik, kiterül, olyan klasszikus laskaformájú lesz. Acélszürke színnel indul, de egészen sötét, akár kékesfeketés is lehet. Azonosító bélyegéi közé tartoznak a fehéres, tönkre lefutó lemezei – ha egy jól megtermett kolóniára bukkanunk, egy helyről akár egy családi ebédre valót is begyűjthetünk. Az idősebb példányok szívósak, rágósabbak, nehezebben emészthetők – érdemes ezeket a faanyagon hagyni. A laskákból könnyű sokat szedni, de a bőség ne forduljon át mohóságba!

forrás: Wikipédia

Kései laskagomba

A változó hazai klíma, az elhúzódó ősz és a meleg telek tudnak meglepetéseket okozni. Az ördögszekér-laskagomba, a lila pereszke, a lilatönkű pereszke vagy egyes csiperkefélék is megajándékozhatnak minket egy-egy decemberi ingyen ebéddel. A lényeg, hogy minden évszakban tartsuk be a gombagyűjtés szabályait és használjuk ki azt, hogy Magyarországon a gombaszakellenőrök munkája ingyenes – mindig mutassuk meg nekik a természetben szedett példányokat, hogy elkerüljük könnyű- vagy éppen a halálos mérgezéseket.