Sport vagy játék? Játék vagy sport? Legyen inkább mindkettő!
Sportjátékok soha nem azzal a céllal születnek, hogy alternatívaként szolgáljanak a valódi fizikai teljesítmény kiváltására. Ezek az alkotások azért készülnek, hogy kicsit mi is Tony Hawknak, Max Verstappennek, LeBron Jamesnek, vagy éppen Erling Haalandnak érezhessük magunkat. Ezt az élményt egytől egyig képesek megadni listánk darabjai, ezért is mondhatjuk el róluk bátran, hogy a mai napig érdemes elővenni őket néhány órára. Ha másért nem, hát az óriási nosztalgiafaktornak köszönhetően biztosan.
Noha már egy olyan világban élünk, ahol minden sportágnak van legalább két-három dedikált videójátéka, a kilencvenes években azért egészen más volt a helyzet. Persze a Super Nintendón és kortársain már lehetett pálcikaemberekkel teniszezni, focizni, kosarazni és bowlingozni is, azért a lehetőségek még elég korlátozottak voltak. Az egyre jobban fejlődő grafikai szint aztán teret engedett a nagyobb álmoknak is. Teljes Formula-1-es szezonokat magukba foglaló játékok, saját zenei albummal rendelkező focis és kosaras címek, gördeszkás őrületek garmadája jelent meg gyors egymásutánban, amikből fel is idézünk néhányat a továbbiakban.
Az MGM-stúdió kifutófiúja, aki sosem tanult színészkedni, mégis a filmtörténet egyik legtöbbet díjazott hollywoodi ikonja lett.
A Vétheuil reggeli fényben című alkotást emberemlékezet óta nem lehetett már megcsodálni, most rekordot döntött.
Az 1997-ben megjelent Grand Theft Auto megalapozta a világ egyik legsikeresebb videójáték-sorozatát, és az RTX Remixnek köszönhetően most teljes path tracinggel, megújult látványvilággal tündököl.
Az Apple TV és az IMAX együttműködésének keretében öt futamot is nagyvásznon figyelhetnek a szurkolók.
Az autókért és motorokért rajongó színész az 1971-es Le Mans – A 24 órás verseny című filmben hordta a szögletes tokról könnyen felismerhető Monacót.
Az új Ford Mustang GTD lenyomta a Chevrolet Corvette ZR1X köridejét az ikonikus versenypályán.
Követem!
