Új státuszszimbólum: ha le tudod tenni a telefonodat

Arról, hogy valaki mennyire tehetős, sok minden árulkodhat: az öltözködése, az órája, az autója, az otthona. Nem kell rögtön a fényűzésre gondolni, sok apró kiegészítő, finom stílusfogás mondhatja el diszkréten, hogy a felső tízezerhez tartozó emberrel van dolgunk. Az utóbbi időben azonban a tárgyi javak szerepe valamelyest leértékelődött, és más faktorok kerültek előtérbe. Erről az új-zélandi Tracksuit piackutató céggel szorosan együttműködő Eugene Healey márkastratéga beszélt már több alkalommal is videósorozatában.

A szakember elmélete szerint az efféle materiális luxust a közösségi média nyírja ki szép lassan. Mivel már elég ezeken a platformokon böngészni ahhoz, hogy különleges sportkocsikat, drága órákat, dizájnertáskákat, de akár utazásokon készült képeket lássunk, élőben már nem gyakorolnak ránk olyan nagy hatást, mint régebben, amikor a virtuális világban nem jöttek folyton szembe.

Healey megfogalmazza azt, hogy az úgynevezett poszt-luxus korszaknak új státuszszimbólumai vannak. Vissza a gyökerekhez, avagy maga az emberi létezés az új fokmérő. Avagy akkor tudjuk megmutatni igazán, hogy milyen magas szinten állunk a társadalomban, ha például le tudjuk tenni a telefont, mert mi határozzuk meg, mikor akarunk elérhetők lenni, nem függünk másoktól, akik miatt a kütyüket folyton nyomkodnunk kellene.

De az is ide tartozik, ha barátainkkal vagy különféle közösségekben töltjük az időnket. Mert megtehetjük, mi magunk osztjuk be, nem kell másoknak megfelelnünk. Gyereket vállalunk, vagy képezzük magunkat izgalmas, tömegeket kevésbé megmozgató területeken. A krónikus offline lét az új luxus.

A képernyőidő csökkentése amúgy vagyoni és társadalmi helyzettől függetlenül is erősen javasolt, a kutatások szerint ugyanis a 16 és 64 év közöttiek világátlagban napi 6 óra 40 percet töltenek valamilyen kijelző bámulásával. Pedig ez akár alvászavarokhoz, a szorongás és depresszió tüneteinek erősítéséhez, figyelemzavarhoz is vezethet. Érdemes tudatosabbnak lenni ezen a téren. A telefont például inkább eszközként használni, konkrét feladatok elvégzésére, sőt lefekvéskor akár másik szobában is hagyni. Ha lehet, a képernyős munkát inkább számítógépen végezni, mert azt ki tudjuk kapcsolni, nem visszük magunkkal jelképesen a munkát a zsebre vágott telefonnal.

(forrás: InsideHook)

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!