Utcai versenyautó potom 821 millióért: McLaren P1 GTR Lanzante
A McLaren P1 szupersportautó GTR nevű csúcsváltozata nem is mehetne utcán, kizárólag versenypályán használható. A Lanzante műhelye viszont vállalta, hogy megfelelő összegért cserébe átalakítják és engedélyeztetik, ha valaki szó szerint bármi áron versenyautóva szeretne közúton járni. Most eladó az egyik ilyen.
Még az elején érdemes tisztázni, mi a különbség egy sportautó és egy versenyautó között. A versenyautónak két dolgot kell tudnia:
1. Végigmenni a versenyen.
2. A többi versenyautónál gyorsabban.
Követem!
Minden, ami ezekhez nem tesz hozzá, az egy versenyautóban felesleges. A versenyautók éppen ezért nem vehetnek részt a közúti forgalomban, mert ahhoz versenypályán kívül haszontalan dolgok szükségesek: be kell tartani az emissziós előírásokat, teljesíteni kell gyalogosvédelmi és még rengeteg más előírást, mindent engedélyeztetni kell - már pedig ezek olyan haszontalanságok, amikre egy bajnokság utolsó fordulójának utolsó féktávján semmi szükség.
De normális ember nem is akarna versenyautóval járni, mert a versenyautó zajos, szűk, kényelmetlen és nehezen vezethető. Nincs benne hifi, puha kárpit, lágyan kapcsoló váltó - viszont nehéz beszállni a bukócsőtől, a futóműve kőkemény és hajlamos elromlani. Többek között ezért sem szokás erőltetni a valódi versenyautók utcára vitelét.
Történelmi kivétel: Mercedes 300 SLR Uhlenhaut Coupé
Az 1955-ös Uhlenhaut Cuopéból két darab készült, amelyek alapját a Mercedes világbajnok F1-es autója adta, és az volt a céljuk, hogy különböző bajnokságokban agyonverjék a világot. Az Uhlenhaut Coupék tehát versenyautók voltak, de soha nem versenyeztek.
Ugyanis 1955-ben a Le Mans-i 24 óráson bekövetkezett a történelem legsúlyosabb versenybalesete: az egyik Mercedes egy ütközés során a közönség közé csapódott: a begyulladó versenybenzin és a lángoló magnézium alkatrészek, valamint a leszakadó motorháztető és a repeszként a nézőkre zúduló kisebb alkatrészek 84 halálos áldozatot és 120 sérültet hagytak maguk után. A Mercedes a szezon végén kivonult az autósportból, és jó harminc évig nem is tértek vissza.
A két 300 SLR versenyautó viszont készen állt az 1956-os szezonra, amelyből az egyiket a Mercedes fejlesztési igazgatója, Rudolf Uhlenhaut kezdte használni, amolyan cégautóként. A két Uhlenhaut Coupé közül az egyiket idén árverezte el a Mercedes, és ez lett minden idők legdrágábban eladott autója, 143 millió dollárt fizetett érte valaki, ez mai árfolyamon több, mint 55 milliárd forint.
A McLaren csúcsmodelljéből, a P1-ből készített P1 GTR is versenyautó - bár nem versenysportra szánják, hanem rendkívül gazdag ügyfeleknek -, kizárólag versenypályán használható, közúti homológizációval nem is rendelkezik. Már maga a P1 is majdnem versenyautó, hiszen a 916 lóerejét nehéz lenne bármi mással magyarázni. A 3,8 literes biturbó V8-as 727 lóerőt ad le, amit egy 176 lóerős villanymotor támogat meg. A GTR kivitel ennél is erősebb, annál a benzinmotor 800 lóerőt ad, a villanymotor pedig további kétszázat tol mellé, így jön ki az 1000 lóerős teljesítmény. Ezen felül a versenypályán felesleges holmik kiszórásával, karbon karossszériaelemekkel és titán kipufogórendszerrel 50 kilót faragtak a tömegéből. Átdolgozták az aerodinamikáját is, egy magasabb és fix hátsó szárnyat építettek rá, amely 240 km/h-s tempónál 660 kiló leszorítóerőt termel.
A gazdag vevők között viszont mindig akad olyan, aki gazdagabb a többinél, és ezt valahogyan ki szeretné fejezni - neki szólt a Lanzante nevű műhely szolgáltatása, akik kellő pénzért bárkinek elintézik, hogy utcán is járhasson a McLaren P1 GTR-rel.
A céget vezető David Lanzante sem árulta el, hogy pontosan milyen módosításokra van szükség ahhoz, hogy egy GTR közútra mehessen, viszont annyit elszórt, hogy a munka nagyban függ attól, honnan érkezik az ügyfél, mely ország vagy régió szabályainak kell megfelelni. A munkát mindenesetre úgy végzik, hogy a GTR utána is könnyebb és erősebb legyen a P1-nél. A közúti P1 GTR projekt 2015-ben indult, és valószínűleg nem is nagyon tudnánk az eredményről, ha a Collecting Cars aukciós oldalon nem bukkant volna fel az egyik road legalra alakított példány - kétmillió euróról, azaz nagyjából 821 millió forintról indul a licit, ami bagatell összeg egy Uhlenhaut Coupéhoz képest.
collectingcars.com
Minden idők 10 legjobb kalandfilmje a közönség szerint
Abban megegyezhetünk, hogy egytől egyig klasszikusok, amiket bármikor érdemes újranézni.
Neil Armstrong arany Omegája a történelem csodás darabkája
Egy huszonhat darabos különkiadás része volt ez a 18 karátos Speedmaster Professional.
A Bugatti Tourbillon is lehet még vadabb: íme!
A Bugatti új hipersportautója eleve a világ összes pénzébe kerül, de persze, hogy ezt is lehet még fokozni. Például az Équipe Pur Sang csomaggal.
Kiadatlan dalokat lopott Eminemtől – börtönbe kerülhet
Majdnem tizenöt évig dolgozott a rappernek, akár ugyanennyi időt is eltölthet a rács mögött az egykori alkalmazott.
Extravagáns csoda a Richard Mille új Ferrari-órája
Az RM 43–01 Tourbillon Split-Seconds Chronograph Ferrari a két márka együttműködésének legújabb gyümölcse.
Már most odaadhatjuk a McLarennek az F1-es világbajnoki címet?
George Russell szerint igen, de Andrea Stella szavai sem biztatóak a többi csapatra nézve.