Utazás
„Meg kellett tanulnom felismerni az eredményeimet” - interjú: Valter Attila

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Valter Attila az első magyar profi kerékpárversenyző, aki túlnőtt a sporton, és a háztartásokban is ismert lett.
A 2021-es Giro d’Italián megszerzett rózsaszín trikó után egy ország rajongott érte. Ezért is számított kisebb szenzációnak, amikor a szervezők bejelentették, hogy rajthoz áll a legnívósabb hazai körversenyen. A várakozásoknak megfelelően kisebb tömeg gyűlt össze a szakaszok mentén, a befutónál pedig olyan szeretet kapott a közönségtől, amely őt is megdöbbentette. Ettől függetlenül folyamatosan érik kritikák a formáját illetően, amiket egyre jobban kezel. Így beszélgetésünk során szóba került a nyomás, a kritika, társadalmi elvárás és közösségi szerepvállalás. Noha csalódott, azzal mégis egyetért, hogy csapata végül nem nevezte az idei Tour de France-ra. Állítása szerint is fejlődnie kell még, így már a Vueltára koncentrál. Az interjú végén pedig egy meglepetés válogatás, ha te is éppen arra tekernél, amit Ati hallgat edzés közben.

Milyen érzés volt tekerni a Tour de Hongrie-n?
Nagyon jó, szuper jó. Meglepett, mennyire jól érzem magam, a verseny is jól ment, és az is, hogy ennyi szurkoló ott állt a pálya szélén, és ekkora felhajtás volt a verseny körül. Sokat adott és sokat jelentett.
Hogy érzed most magad?
Pozitív hullámban vagyok. Az elmúlt egy év nem a legjobban sikerült, de kezdek visszatérni oda, ahol lenni szeretnék. És nyilván tudom, az összetett 9. hely nem egy top eredmény, mégis az első tízben végeztem, szóval felmenő ágban vagyok.
Valójában az a személy vagy, aki itthon túl nőtt a sporton: Giro, rózsaszín trikó. Ez néha miért jön össze, és máskor miért nem? Miként éled meg belülről ezt a folyamatot, és miként lehet elérni újra a teljesítményt, ami akkor a csúcsformádat jelentette.
A rózsaszín trikó egy nagyon különleges pillanat volt. Az érzést, amit kiváltott a hazai közönségből, pedig talán csak egy Tour-szakaszgyőzelemmel tudnám überelni. Akkora hatása volt, hogy ezt nehéz lenne fölözni. Ami viszont érdekes, hogy azóta voltam már sokkal jobb formában, és jobb eredményeket is értem el, ha a teljesítményre összpontosítunk, mégis az vitt be a köztudatba. Követtem el hibákat akkor is, amelyeket azóta másképp csinálnék, és ott van az emberi része, ami képes hátráltatni, akár a sportban akár magánéletben.

Érzelmes ember vagy?
Igen, eléggé, másrészt kissé túltoltam a gondolkodást és az önanalizálást, hogy miként lehetnék jobb. Régebben mindig „csak” tettem a dolgom régebben, és ez vitt a sikerekhez, de aztán egy ponton túlgondoltam az egészet, mert vártam a következő nagy durranást, hogy mivel tudom túlszárnyalni mindezt, és még jobb eredményt elérni.
Miközben soha nem az anyagi vonzata miatt vagy a hírnévért kerékpároztam, hanem mert szeretem. Rá kellett jönnöm, hogy valójában a flow érzés az, ami miatt szeretem a sportot. Ha ezt újra elérem, az remélhetőleg hozza majd az eredményt, vagy valami klassz dolgot.
Azt már megtapasztaltad, hogy milyen érzés vezetni egy ilyen versenyt, mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy meg is nyerd?
A válasz egyértelmű: brutálisan erősnek lenni. Jóval erősebbnek, mint én valaha is voltam, vagy esetleg vagyok most. A mostani versenyzők, mint például az edzőtáboros szobatársam, Lenny Martinez, egyszerűen tehetségesebb, jobb. Ilyenkor nem azon múlik, hogy nem akarom eléggé, vagy nem edzek eleget. Egyáltalán nem erről van szó, amiről beszélek, az csak szimpla realitás.
Persze még most is sokat gondolkodom azon: mit tehetnék, hogy jobb legyek, hogy esetleg jobban menjen a biciklizés, mindezt úgy, hogy mellette mentálisan is egyben maradjak. Ezen dolgozom. Egyébként egy ilyen háromhetes megnyeréséhez a teljesítményen túl azért kell a megfelelő csillagállás és a szerencse is. Bár amit Jonas (Vingegaard) éppen csinál (az idei Giro-győzelmével a dán versenyző a nyolcadik a kerékpársport történetében, aki mindhárom nagy, háromhetesen győzni tudott - a szerk.) az emberfeletti, viszont, ha racionálisan a teljesítménymérő számokat nézzük, ami a mi a sportunkban az ftp (funkcionális küszöbteljesítmény), ő az egyik, akinek ebből a legtöbb van. Ez a szám mutatja meg a mi sportunkban, hogy egy versenyző hány lóerős.
Ebből a szemszögből vizsgálva nem olyan nagy ördöngösség ez, mert nem az van, hogy többet szenved, vagy jobban kihatja magát, hanem az ő funkcionális küszöbértéke sokkal jobb a súlyára lebontva. Szóval, már megbocsáss, de ha összecsinálom magam, sem tudnék úgy teljesíteni, mint ő. Emiatt persze az edzése is eltér az enyémtől, mert teljesen másként van felépítve akkor, ha a felkészülés egy speciális szakaszába érünk. Az alapozást együtt csináltuk, de utána ő mindig más feladatokat kapott.
Az utóbbi időben azért mindenki láthatta, hogy nem vagyok a legjobb passzban, így külön imádtam, amikor megkaptam a kérdést: dolgozom-e sportpszichológussal? Hát, köszi, természetesen igen. De valójában az én példaképeim mindig is a szerény sportolók voltak, viszont meg kellett tanulnom elismerni és felismerni a saját eredményeim, mert az is fontos.

Hol tartunk most társadalmilag a kerékpározás terén itthon?
Rengeteget fejlődött, én legalábbis úgy érzem. Persze minden irányba lenne még hova tovább, de optimista vagyok, ezért szerintem tök jól állunk. Nagyon sokan bringáznak, amatőrök, félamatőrök egyaránt, így kezd itthon is elismert sporttá válni, szóval ez nagyon jó. Elégedett vagyok azzal, ami van.
Mi lehet a reális cél? A dánok vagy hollandok példaként szolgálhatnak?
Szerintem szerencsétlen hozzáállás lenne megint másolni, és elérhetetlen célokat hajszolni. Nekünk nem a címeres kerékpáros országokat kell példának venni, és hozzájuk hasonlítgatni magunkat, mert akkor folyamatosan csalódottak leszünk. Olvastam azt is, hogy a Tour de Hongrie-n a bukások jelentős része a rossz utak miatt történt. Ez egyszerűen nem igaz, mert a legtöbb helyen ugyanilyen, hasonlóan rossz utakon bicikliznek. És bár nem állítom, hogy nem lenne mit javítani az utak állapotán, mégsem gondolom, hogy katasztrofális a helyzet. Szóval nem kell olyan példákat kitűzni, ahol a sportnak több száz éves hagyománya van. Egyszerűbben fogalmazva: az összehasonlítás addig jó, amíg előre visz, utána meg csak puffogás lesz belőle.

Mennyire fontos neked a bringás edukáció? És a Grinta miként passzol ebbe?
A Grinta minden miatt fontos, emiatt is, edukálni pedig folyamatosan próbálok. Igyekszem. Viszont amíg aktív versenyző vagyok, addig arra kell figyelnem. Jelenleg szeretnék 100 százalékot a sportra fordítani, utána pedig, ha majd befejeztem, akkor minden másra. Tudatosan építem ezt is. Valamint fontos, hogy mindig csak olyan dolgokban próbálok megnyilvánulni, amiben van kompetenciám. Ez nehéz, mert amúgy mindenről megkérdeznek. Ez pedig azért sem túl szerencsés, mert persze olyan dolgokról is van véleményem, amelyekben nem vagyok kompetens, így a megfelelő választ sem tudom. Ezeket a kérdéseket igyekszem kikerülni, hiszen irreleváns, amit mondok. Népszerűnek lenni nagy felelősség és nagy falat is egyben, mert társadalmi szerepe van, ezért próbálok óvatosan megnyilvánulni. De nyilván nagyon fontos az is, hogy amihez értek, abban igenis próbálok segíteni és állást foglalni.
Hogy lehet intelligensen biciklizni egy ártatlan edzés közben itthon, miközben a hétvégi túrázók is megjelennek?
Nekem ezzel nincs sok dolgom, mert nyilván sokat edzek, de nem igazán használok kerékpárutat. A túrázók sosem tartottak fel, ha mégis összetalálkozunk, akkor kikerülöm őket, mert az az én feladatom. Óvatos vagyok, lassítok, megállok és minden megy tovább. A közösség jó irányba halad, az általános tendencia javuló.
Ha jól sejtem, a versenyzéssel még hosszú távú terveid vannak?
Ha rajtam múlik, akkor mindenképp. Huszonnyolc vagyok, szóval egészen biztosan maradnék még a profi mezőnyben. Szeretek kerékpározni, meg ezt az egész életet, úgyhogy remélem, hogy még nagyon sokáig itt leszek.
Ha pedig te is szívesen tekernél ugyanazokra a zenékre, mint Valter Attila, kattints ide!
Elég jó apa vagyok? Vagy csak jelen vagyok?
„Ne sírj, nincs rá okod!” „Siess már, erre igazán nincs időm!” „Nem tudom, mit vársz tőlem, ezt beszéld meg anyuval.” „Mindent megteszek érted, mit szeretnél még?”
Hivatalos: készül a Hogwarts Legacy folytatása
Évek óta nyílt titok volt, most viszont a Warner Bros. Discovery hivatalosan is megerősítette: készül a Hogwarts Legacy második része.
Nem érkezett meg a Pókember-plakát, hát rajzoltak egyet
Egy kanadai mozi hiába várta az új Pókember-film plakátját, ezért az egyik dolgozó saját kezűleg rajzolt egyet. Az internet imádja.
Bradley Cooper sneakere nem a hype-ról szól - és éppen ettől jó
Bradley Cooper ezúttal egy stílusos, kényelmes és könnyen elérhető darabot választott.
Méregdrága szuperautókra csapott le a londoni rendőrség
Több mint 8 millió font értékű autót foglaltak le egyetlen hétvége alatt. A legdurvább fogás egy ritka Ferrari Monza SP2 volt.
Náci hajókat és mamutcsontokat fedett fel a kiszáradó Duna
Rekord közeli mélységekbe süllyedt a Duna vízszintje, és a folyó olyan dolgokat kezdett felszínre hozni, amelyek évtizedek vagy évezredek óta rejtőztek alatta.







