Váncsa István új szakácskönyve több, mint receptek sora. Bár szokatlan összetevőkkel is dolgozik, nem azokon, vagy a technológián van a hangsúly: az életet teszi szerethetővé.
Úgy vagyok én Váncsa írásaival, mint a mogyorós csokoládéval. Előbb a mogyorót vadászgatom ki, csak utána hagyom, hogy a csoki szétolvadjon a számban. Kiélvezem, játszom minden falattal, nem sietek, mert így is túl gyorsan fogy el.
A Lakoma sorozat pont ilyen volt: nem lehet csak úgy leülni és elkezdeni az elején, majd menni a vége felé. Előbb, mint a finom piemonti mogyorót, megkeresem az összes kerettörténetet, hagyom, hogy átjárjon István humora és cinizmusa, kuncogok a lényeglátáson vagy éppen azon, ahogy rávilágít a saját hülyeségemre. Ha csak ezekből állnának könyvei, akkor is imádnám, de ő ügyel rá, hogy az irodalmon túl a praktikum is helyet kapjon.
Receptek sora, ízesen leírva. Nem az összetevők során van a hangsúly, nem is a technológián. Váncsa az életet teszi szerethetővé azáltal, hogy nekünk ír. Első körben nem a gyomrot tömi meg, hanem a lelket gömbölyíti – aztán ha már mindent elolvastunk, főzni is elkezdhetünk belőle.
Kevés magyar szakácskönyv van, ami kerek egész – a Lakoma sorozat minden kötete ilyen volt, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy nem volt fotós illusztráció. Nem a képi világ adja el, hanem hagyományosan a betű, de képzeletemben látom a tányért, mikor a fotelbe süppedve fejben főzök. Lehet, hogy ötvenből egy készül el a valóságban, de legalább megtanít arra, hogy mire a tűzhelyhez eljutok, már kész válaszokat adjak a konyhában felmerülő legsúlyosabb kérdésre: mi van itthon?
Váncsa István még nem folytatja a Lakoma sorozatot. Ezen elszomorodtam, mert remek széria az, viszont örömmel fogadtam, hogy praktikus módon a szezonalitás alapján rakott össze egy új kötetet. Oké, ez most így divat, de nem kell aggódni – a szerző nem váltott jegyet a trendvonatra a sok felesleges szakácskönyv elfelejthető szerzője közé, maradt, aki volt, úgy ír mint eddig, s olyan örömmel olvassuk, mintha semmi változás sem lenne.
Az évszakok egy olyan tematika, amit sokáig hanyagoltak a magyar szerzők. Az, hogy a boltokban mindig minden kapható, felülírta a hagyományos életmód mindennapi rutinját és az arra rátapadt tapasztalati bölcsességet. Hála az égnek a magyar szakirodalom is kitermelt mostanság néhány remek munkát. (Például Vida Kata: Idei, hazai, zöld című könyve is kiváló, de a klasszikus, pontgyűjtős lidlis Széll Tamás könyv 2022-es évjárata is mestermunka, érdemes mindkettőt beszerezni.)
Az Open Books által kiadott Évszakok ízei egyikre sem hasonlít igazán. A legfőbb különbség talán az, hogy az időn és az alapanyagon túl az emberre helyezi a hangsúlyt. Ránk. Váncsa hozzám beszél meg hozzád szól, személyesen, mintha két pohár bor után sztorizó rokon lenne. Nem az a fajta, akitől szabadulnánk, hanem az, akit várunk, akinek érkezésére készülünk – kívánom, hogy mindenkinek legyen legalább egy ilyen embere a családban.
A könyv felépítése értelemszerűen négy évszakra és azon belül alfejezetekre bomlik. Miután kiettem a mogyorót a csokiból, miután elfogytak a szépirodalmi átkötések, nekiállhatok a recepteknek. Annyi csavar van benne, hogy Váncsa csak azért sem azokat az alapanyagokat ajánlja, amit mások, ha mégis van átfedés, akkor a felhasználási mód vagy a többi hozzávaló tesz hozzá az élményhez. A kötelező medvehagyma megvan, a spenót reneszánsza nála is kiteljesedik, de a tarlórépa egy olyan zöldség, amihez kevesen nyúlnak Zalától keletre, pedig…
Végre a madárberkenyéről is kiderül, hogy nem csak a sznob pálinkafőzőknek ad örömöt és nem csak a bioboltok polcain várakozhat hippianyukákra és a füvesember nevében posztolók bejegyzésein szocializálódott kisnyugdíjasokra: a chilis berkenyemártás kapudrog lehet azoknak is, akik maguktól sosem csúsztak volna rá a cuccra.
A Lakoma sorozattal nagyon magasra került a léc, és a most megjelent Évszakok ízei sem adja alább, segít átvészelni a várakozási időt, míg meg nem jön amabból is a következő kötet – mert ahogy a szerző is elkottyantja, mint a piramisok, lassan, kockánkként készül az. Aki nem bírja kivárni, erre nyugodtan csapjon le, hisz Váncsa is bátran kimondja, hogy ez a könyv próbál úgy tenni, mintha továbbra is normális életet élnénk egy normális világban, szerzője tehát kegyes hazugságot terjeszt. Ettől jó a közérzete. A miénk is.
Kiadó: Open Books
Ár: 5990 Ft
A VHS-korszak egyik örökbecsű klasszikusát a valóság ihlette. Vagy mégsem?
A katolikus egyházfőknél nem túl gyakran bukkannak fel ilyen hétköznapi darabok, egyszerre két dresszkódot is megszegett vele.
Fred Schmid nem ma kezdte a bringaversenyzést, de még ebben a korban is olyasmire képes, amire kevesen.
Egy bennfentes szivárogtatott izgalmas információkat, és nagy bejelentésre is utalt.
Az építkezés vagy lakásfelújítás komoly beruházás, amelyhez elengedhetetlen a megfelelő kivitelező megtalálása. Egy rosszul megválasztott csapat nemcsak késedelmeket, hanem anyagi veszteségeket és minőségi problémákat is okozhat. Ebben a cikkben végigvesszük azokat a szempontokat, amelyek segíthetnek a megfelelő szakemberek kiválasztásában.
A rendező a Batman: Kezdődik!-kel megváltoztatta a szuperhősfilmekről kialakult képet, arra viszont nem volt ráhatása, hogy a Denevérember jelmeze ne legyen szűk Christian Bale-nek.
Követem!
