A séf, a tenger és a kolbász

Weibel Csabát a Covid előtt ismertem meg. Követtem a könyv címével megegyező Facebook-oldalát, ötletet merítettem a receptjeiből, sőt még egy interjú is készült vele – kíváncsi voltam, hogy éli meg a lockdownt a mallorcai csúcsétterem séfje, amikor egy darab turista sincs a szigeten.

Jó volt olvasni a sztorikat, amiket a kaják mellé kínált, mindig volt egy adalék, ami kontextusba helyezte a fogást vagy éppen bemutatott egy alapanyagot, amivel idehaza sosem találkoztunk. Egy idő után névről megvoltak a környékbeli halászok és a helyi kifőzdék is – észrevétlenül megismertük Csaba környezetét, pedig nem csináltunk mást, mint néztük a nyálelválasztást beindító, sós tengeri levegőt nagy arányban tartalmazó fogásokat.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Zirig Árpád / InStyle Men

Mindig van egy adalék, ami kontextusba helyezi az ételt

Jó fél éve a séf elpöttyintette, hogy készül a könyv. Arról nem volt szó, hogy a tradicionális konyha, a személyes receptek vagy a munkahelyi fine dining lesz-e hangsúlyos – most, hogy itt van asztalomon, már tudom, hogy jól döntött. Nincs benne a csúcsgasztronómia alkimista megközelítése, helyette a hagyományok, a lokális alapanyagok váltak hangsúlyossá, felütve azzal a vidám, haveri hangulattal, ami Weibel Csabát tényleg jellemzi.

Azoknak, akik nem találkoztak munkájával, posztjaival vagy videóival korábban, elsőre furcsa lehet a nagy bratyizás, de higgyék el, ez önazonos; akkor érezném magam furcsán, ha a szívélyes lazaság kimaradt volna A séf, a tenger és a kolbász lapjai közül.

forrás: Zirig Árpád / InStyle Men

A bratyizás tökéletesen önazonos a kötetben

A tartalomjegyzék nem klasszikus, vagyis vezérszála nem a szezonalitás vagy leves-főétel-desszert közismert sora. Valahogy ötletszerűen, hangulat alapján rendeződtek el az ételek – amíg ilyen jó a flow, nincs is ezzel semmi baj. A Partvonal kiadó által jegyzett könyv nem is száz százalékban receptközpontú, inkább útleírás és személyes sztori a képek és hozzávalók között. A technológia ismertetése is olyan csabás: akiknek a főzés társasági, családi élmény is egyszerre, annál mindez működni fog, mert a séf úgy szól hozzánk, mint régi cimboráihoz.

A könyvben levő ételek teljesen rendben vannak, örülök, hogy teli van olyan lokális specialitással, amiket turistaként nem nagyon lehet megismerni. Ehhez ott kell élni, kapcsolatba kerülni a helyiekkel, átvenni a szokásaikat, és igyekezni, hogy beavassanak a családi titkokba – különben hogyan tanulnánk el Sergio tengerészkrémjét, María asszony mandulatortáját, Fede chimichurriját vagy Abel feleségének csirkesalátáját? A végén persze a föld alól előbújnak a magyar gyökerek is: hiába a sok mediterrán recept, a könyv utolsó fogása egy rendes magyar paprikás krumpli.

forrás: Zirig Árpád / InStyle Men

Ahhoz, hogy ennyire megismerjük a helyi fogásokat, ott kell élni

Az executive séfek általában nem ilyet írnak. Azt hiszem, Weibel Csaba sem tipikus képviselője ennek a pozíciónak. Ha ő más ember lenne, ez a háromszáz oldalas utazás sem vált volna ilyen szórakoztatóvá. Azoknak, akik velem együtt elvágyódva néznek ki az ablakon, ez kifejezetten jó hír – szerintem annyi napsütést tartalmaz a könyv, hogy már az olvasása is pótolja a napi D-vitamin szükségletet.

Kiadó: Partvonal

Ár: 8990 Ft