Óz világa alaposan felforgatva - kritika: Wicked 2

Jon M. Chu zenés fantasyje 150 millió dolláros büdzséből nem kevesebb mint 759 millió dollár bevételre tett szert eddig — csak az első részt tekintve —, ami egyértelműen kasszasikernek számít. Jól látták meg a potenciált benne, hogy erről akár még egy bőrt le lehet húzni, és akár két részessé tenni. Bár a két filmet együtt forgatták le, a folytatás lehetővé tette, hogy mindkét fejezet a műfajhoz illően, megfelelő hosszúságúra nyúljon.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Míg az első etap 160 perces volt, a 2025-ös rész már „csak” 138 percig tart. A célközönségnek számító korosztály számára talán még így is elég hosszú lehet, hogy együltömben kibírják a film végéig.

A Wicked és az Óz, a nagy varázsló között nagyon szoros kapcsolat van, hiszen a Wicked tulajdonképpen ugyanannak a világnak az előtörténete — egy alternatív nézőpontból elmesélve.

A két film ugyanabban a világban játszódik — Óz földjén —, és a Wicked a jól ismert történet szereplőit és helyszíneit használja. A Wicked a gonosz boszorkány, Elphaba történetét meséli el. Az Óz-mesében ő „a Nyugati Boszorkány”, de a Wicked bemutatja a gyerekkorát, motivációit, és azt, hogyan lett azzá, akinek Dorothy látja.

forrás: Universal Pictures / UIP-DunaFilm

Emellett sok szereplő átfedésben van, úgymint Elphaba (Cynthia Erivo), Glinda (Ariana Grande), a Varázsló (Jeff Goldblum), a sárga út, a Smaragdváros, illetve Óz politikai rendszere.
A Wicked újraértelmezi a „jó” és „gonosz” fogalmát. Míg az Óz-mesében a boszorkány egyértelműen gonosz, itt azt látjuk, hogy valójában félreértett, kirekesztett, összetett személyiség. A Wicked Gregory Maguire könyve alapján készült, amely már önmagában is kifordította az Óz-mítoszt; a Broadway-musical (és most a film) is erre épül.

A második rész címe Wicked: For Good, amely a musical ikonikus dalának neve is — ez fogalmazza meg Elphaba és Glinda érzelmi búcsúját. A cím arra utal, hogy a film nem csupán folytatás, hanem egy érzelmi ív lezárása is.

A folytatás jobban foglalkozik a következményekkel: Elphaba számkivetetté válik, Glindát a hatalmon lévők elkezdik „kirakatba tenni”, hogy jó színben tüntessék fel magukat.
Vagyis Glinda egyfajta politikai reklámfigurává válik.

forrás: Universal Pictures / UIP-DunaFilm

A dalok (újak és régiek) nem csupán „nóták”, hanem fontos narratív funkcióval bírnak: kifejezik a karakterek belső konfliktusait és átalakulását. A „For Good” dal érzelmi súlya kulcsfontosságú, a két boszorkány barátságának megváltozását szimbolizálja.

A látványvilág mit sem vesztett az első rész grandiózusságából. Szemet kápráztató színek, valódi díszletek és ruhák varázsolják el a nézőket. Szükség is van erre, mert maga a történet viszont elég laposnak tűnik. Ez az a klasszikus helyzet, amikor, ha tartalmilag nem tudod elvarázsolni a közönséget, akkor csinálj olyan show-t, amely látvánnyal eltereled a figyelmet a többi hiányosságról.

Míg az első rész története és az abban rejlő izgalom jobban le tudja kötni a nézőt, itt inkább a show-elemek működnek. A dalok között most sem érződik egy sem, amely önmagában megállná a helyét és sláger lehetne, vagy amely a mozi után is a fülünkben maradna. Inkább tűnnek énekléssel elmondott párbeszédeknek.

forrás: Universal Pictures / UIP-DunaFilm

A film persze próbál tartalmi mondanivalót is közvetíteni. A Wicked 2 – Wicked: For Good központi témái erősen kapcsolódnak a musical eredeti szellemiségéhez, de mélyebbre mennek a következmények, döntések és az identitás kérdéseiben. A második rész már nem a barátság születésére, hanem annak próbájára, a számkivetettségre és a hatalom természetére fókuszál.

Az első film végén meghozott döntések (Elphaba lázadása, Glinda politikai szerepvállalása) itt futnak ki igazán. A film azt mutatja meg, hogy akár jó szándékkal is lehet fájdalmas eredményre jutni, és hogy minden szereplőnek vállalnia kell a felelősséget. A „gonosz” is csak nézőpont kérdése. A világ egyik legfontosabb üzenete: „Az, hogy valakit minek neveznek, nem biztos, hogy az igazságot tükrözi.” Elphaba története arról szól, hogyan válik valaki „gonosszá” propaganda, félelemkeltés és félreértések következtében.

A „For Good” kettős értelmű: jelenti azt, hogy „örökre”, és azt is, hogy „a jó érdekében”. A film ezt a kettősséget bontja ki: a szereplők örökre megváltoztatják egymást – és talán a világot is.

forrás: Universal Pictures / UIP-DunaFilm

Glinda ívén keresztül jól látszik, hogy a „jó” szerep könnyen válhat manipulálható politikai eszközzé. A film azt feszegeti, hogyan maradhat valaki önmaga nagy nyomás alatt is — és hogy a jó szándék miként torzulhat el. Elphaba története pedig azt üzeni: vállalnunk kell valódi énünket, még ha a világ félre is ért; a szabadságért sokszor súlyos árat kell fizetni, de az identitás elnyomása még nagyobb veszteség.

Hogy hűek maradjanak a történethez, Dorothy és csapatának szálát is beleszőtték, ami ad ugyan egy kis pluszt, de néhol túl direkt módon jelenik meg, és nem tesz hozzá a valódi sztorihoz. Pozitívuma csupán annyi, hogy megismerhetjük az Oroszlán, a Bádogember és a Madárijesztő eredettörténetét is.

Kissé abszurd azonban, hogy ebben a varázsló világban szinte senki sem tud igazából varázsolni — legfeljebb úgy, mint a kezdő háziasszony, aki belelapoz egy idegen nyelven írt szakácskönyvbe és úgy főzi meg a vasárnapi ebédet, - csak itt ez úgy valósul meg, hogy amit lát, határozottan eldarálja, és „lesz ami lesz” alapon hókuszpókuszol egyet. Nem is meglepő, hogy ezt a sulit miért nem hívták meg soha a Trimágus Kupára…

forrás: Universal Pictures / UIP-DunaFilm

A színészek játéka viszont semmit nem változott: mindenki nagyszerűen hozza a karakterét. Közülük Goldblum, a Varázsló szerepében most is igazi örömjátékot nyújt, és újfent ő lett a film legszórakoztatóbb karaktere.
A CGI ellenben helyenként kissé túl lett tolva az állatok terén. Sokszor olyanok, mintha a Majmok bolygója, máskor a Paddington maci elevenedne meg előttünk, némi Oroszlánkirály-hangulattal vegyítve — mintha elszabadult volna Noé bárkája.

Ahogy említettem, az első rész tíz Oscar-jelölést kapott, de „csak” kettőt nyert meg: a Legjobb jelmeztervezés (Paul Tazewell) és a Legjobb produkciós díszlet (Nathan Crowley és Lee Sandales) díját. Sokan úgy vélik, hogy 2026-ban, ha ismét jelölik Grande-t, már az egyik legnagyobb esélyese lehet a díjnak. Hogy ez mennyire reális, majd a többi jelölt ismeretében derül ki.

forrás: Universal Pictures / UIP-DunaFilm

Összességében a Wicked 2. látványban és show-elemekben hozza az első rész elképesztő varázslatát, amelyre azért van szükség, hogy elvonja a figyelmet a történet súlytalan mivoltáról. Bár van fontos mondanivalója, mégis jóval laposabb és unalmasabb, mint elődje — pedig a finálénál kellene igazán felpörögniük az eseményeknek. Így a slágermentes dalok, a grandiózus díszletek és a varázslatos színvilág ellenére végül egy gyönyörű csomagolásba rejtett egyszerű zenés fantasy az, amit kapunk. Bár valószínű, hogy jövőre is több Oscar-jelölésre számíthat, meglepő lenne, ha túlszárnyalná tavalyi sikerét.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!