Amszterdamban tekerni kell, még akár bringát is - teszt: Yamaha villanybiciklik

Volt már megérkezés élményed? A megérkezés élmény az a pillanat, amikor odaérsz valahova, és először csap arcon, hogy tényleg ott vagy. Például egy kis görög üdülőfaluban nézed a tengert, és a száraz szél gyros illatát viszi. Vagy leszállsz a buszról a Blahán és cigit lejmolnak tőled. Az én megérkezés élményem az volt Amszterdamban, amikor a taxiból kikászálódva, a hotel bejárata felé lépve egy rózsaszín hajú fazon majdnem elütött bringával, és tök jogosan volt felháborodva, hogy mit töketlenkedek a bringaúton. Amszterdamban mondjuk elég nehéz nem bringaúton töketlenkedni.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Yamaha

A Yamaha Booster és a Booster Easy között a villanymotor teljesítménye a különbség: az utóbbi 250W-tal csak rásegítéses bicikli, de a Booster a maga 500W-os teljesítményével már segédmotoros kerékpár, így más szabályok vonatkoznak rá, például a sisak kötelező, illetve kell rá például duda

Abban a legtöbb sör mellett lefolytatott vitában egyet tud érteni a társaság, hogy nem kell mindenkinek autóba ülnie, hiszen ezzel válnak élhetőbbé a városaink. Viszont, amikor az a kérdés merül fel, hogy ki tudja letenni az autóját, hirtelen mindenkinek lesz egy érve: van, aki messziről jön, a másik szerszámokat szállít, a harmadiknak nem jön ki az átszállás a troli és a metró között. Szóval szép és jó dolog a fenntartható közlekedés, csak tartsa fenn inkább más. És ez a legdurvább tapasztalás Amszterdamban: majdnem minden megoldható biciklivel, csak nem a környezetvédelemmel, hanem a praktikummal érdemes marketingelni a bringát.

A Yamaha nem új szereplő a rásegítős bringák piacán, az általuk fejlesztett rásegítőmotorok és akkumulátor egy csomó márka bringáiban megtalálható. A piac hasít, a Yamaha prognózisa szerint tíz bringavásárlóból, aki az elkövetkező öt évben vesz majd bringát, nyolcan már rásegítős gépet fognak venni. Emiatt aztán a Yamaha úgy döntött, nem csak más gyártókat látnak el alkatrésszel, de megcsinálják az önálló termékpalettájukat is. Tavaly ősszel már Portugáliában próbáltam a fitnesz, gravel és enduró bringájukat, most pedig azért reptettek Amszterdamba, hogy kipróbáljuk a legfrissebb városi gépeiket, a Boostert és a Booster Easy-t.

forrás: Yamaha

A két változat egymással szemben

Kevés őszintébb helyszín létezik egy ilyen bemutatóra, mint Amszterdam, hiszen a 830 ezer lakosú városban több mint 1,2 millió bringa van. Csak a várost átszövő csatornahálózatba éves szinten 25 ezer darab bringát dobnak be, tehát tényleg, mindenki biciklivel jár. Napi szinten kétmillió kilométert teker Amszterdam lakossága, tehát a tökéletes bezzegváros, és vág is a Yamaha narratívájába: jelenleg a modern társadalmak lakosságának 72%-a él városokban, 2050-re ez a szám 84% lesz. A lendületet persze a kovid adta meg igazán, hiszen ez volt az a pont, amikor az emberek a legkevésbé akartak tömegközlekedési eszközre szállni, és inkább szólóban oldották meg az utazást. Sok bringagyártónál akkora várólisták alakultak ki, mint az autóiparban.

A Booster és a Booster Easy komoly húzás platform-szempontból, hiszen a Booster Easy egy pedelec, vagyis a motorja 250 Wattos, és 25 km/óra a legnagyobb sebessége, a Booster viszont egy s-pedelec (speed pedelec), aminek rendszáma, dudája, 500 Wattos motorja és 45 km/órás végsebessége van, ez már csak jogosítvánnyal vezethető. Itt merül fel a kérdés: a Yamaha egy motorgyártó, miért nem csinál inkább hagyományos, gázkaros villanyrobogót, miért mindenképp bringa kell? Egyszerű: a vásárlók szabadabban érzik magukat egy bringán, kevésbé kötött, hol mozoghat, és az épületbe is ésszerűbb bevinni.

forrás: Yamaha

Booster Easy technikailag kerékpár, ami szükség esetén segít

A dizájn menő, a hátsó villa és a nyeregvázcső környékén látszik, hogy a gyártónak van tapasztalata bölcsővázakkal, az alsó és felsőcső pedig egy gusztusos, kovácsol hídelemre emlékeztető darab. Erre, ha lemondunk a technó megjelenésről, felpattinthatunk oldalanként egy műanyagburkolatot, így keletkezik egy kisebb csomagtartó. A Yamaha állítja, hogy a dizájnt a Yamaha BW és platformtársa, az MBK Booster inspirálta, én, ahogy ránézek, egy indusztriális Babettát látok. A kerekek 20 colosak, de a gumik átmérője 4 col, vagyis eszméletlen pufi, kell is, hiszen elöl még valami rugósvilla van, de hátul merev a váz, legfeljebb a gumi nyeli az úthibákat.

Beugrani az Amszterdami bringás forgalomba elsőre elég dermesztő, kicsit olyan, mint amikor az ember először vezet valamilyen kaotikusabb közlekedésű közel-keleti országban. Eszméletlen mennyiségű bringás van az utcákon, de adott is nekik az infrastruktúra, csak Amszterdamban 767 kilométernyi bringaút és sáv szolgálja ki a lakókat, és bár komolyan szabályozott a hálózat, és a felfestések is egyértelműek, leginkább a tökéletes káoszra emlékeztet. Jobbról fiatal srác üvöltve kihangosított zenével esik be, balról egy középkorú nő, hóna alatt egy csellótokkal, mögötte apuka, teherszállító bringával viszi a két gyerekét. Eszelős káosznak tűnik elsőre, de egy helyi yamahás szervező megnyugtat, hogy három éves koruk óta ezt csinálják, nem lesz baj. Vélhetően mindenki jobban élvezi, mintha autózna, hiszen 900 kilométernyi 30-as zóna veszi el a kedvüket a dugóban üléstől.

forrás: Yamaha

Hátul merev vázas, így kellemessé teszi a ballonos gumi

A Booster Easyvel kezdtünk, a legmeglepőbb az benne, hogy hiába széles a gumi, nem vezetik meg a hosszanti úthibák, vélhetően jó a mintázat és a profil, és még csendben is gördül. Furcsa, hogy a Yamaha a lánchajtás mellett döntött, ebben a kategóriában kifejezetten jellemző a szíjas megoldás, hiszen nincs sár, nem kell félni attól, hogy a dagonyában leesik, és még eggyel csendesebb lehet a bringa. Jótétemény viszont az Enviolo fokozatmentes agyváltó, hiszen álló helyzetben, vagy gurulás közben is lehet váltani. Az ember odagurul a lámpához, visszalöki nagy áttételre a váltót, és könnyedén indul. Sokan hiszik, hogy a rásegítős bringa nyomatékával el lehet felejteni a váltást, pedig nem, ez a bringának is olyan, mintha holnaptól az autónkkal mindenhova kizárólag ötödik sebességben mennénk: megoldható, csak pár alkatrész hamarabb el fog köszönni, így érdemes a rásegítős bringával is úgy gangolgatni, mintha analóg bringával tekernénk.

Ha már tekerés: sokan hiszik, hogy Amszterdamban legális a fű, pedig nem, csak dekriminalizált. Kis mennyiségben termeszteni, használni, eladni még lehet, de például a coffee shopokba már illegális úton kerül az alapanyag, csak az állam félrenéz, hiszen elég komolyak az adóbevételek, ami aztán edukációba és ártalomcsökkentésbe forgatható. Érdekes, hogy a meglehetősen szögletes Németország drogliberalizációja progresszívabb lesz, mint a hagyományosan szabadosnak gondolt holland megoldás, de időről-időre azért Hollandiában is változik a helyzet. Például 2019-ben tíz holland nagyváros döntött úgy, hogy csak államilag ellenőrzött forrásból kerülhet gandzsa a kereskedőkhöz, ezzel tovább tisztítva a piacot.

forrás: Yamaha

Furcsa, hogy a lánchajtás mellett döntöttek

Sokan boltos viszont aggódik, mert az állami beavatkozás miatt drágulásra számítanak, ami egyes vevőket megint az illegális források felé terelhet. A dilemma állandó, még 2021-ben merült fel, hogy turisták számára egyszerűen betiltják az árusítást, csak holland állampolgárok vehettek volna zöldközi hengert. Ennél a tervezetnél az volt az indok, hogy szeretnék távol tartani Amszterdamtól a kis vásárlóerejű, ám sokszor kellemetlen látogatókat, magyarul a csórók menjenek máshová tompulni. Arról nem találtam érdemi információt, hogy min bukott el a terv, de vélhetően a kereskedők lobbiereje és az állami adóbevételek is elég erős ellenérvek voltak. Az viszont biztos, hogy néhány hete már az utcán nem, csak a boltokban lehet fogyasztani.

A Hollandiában újonnan eladott bringák 52%-a már rásegítős, hogy meglegyen a lépték, itthon ugyanez az érték 8%. Sokan érvelnek azzal, hogy aki bringázni akar, az tekerjen, ne akarjon gépi segítséget, amivel egy sporteszköznél még csak-csak egyet lehet érteni, de a Yamaha most azokat a vásárlókat célozza, akik kifejezetten közlekedési eszközt keresnek. Nem olyan rossz az, amikor úgy megyünk bringával dolgozni, hogy nem a zuhanyzás az első dolgunk, én a 32 amszterdami kilométer alatt még csak ki sem melegedtem. A Yamaha PW szériás motorjainak már rég van automata módja, tehát a tekerés erejét, a tempót, sőt, akár az emelkedő meredekségét figyelembe véve állítja a rásegítés mértékét.

forrás: Yamaha

Ennek az előnye akkor jön ki igazán, ha van szintkülönbség, de Amszterdam olyan lapos, mint két betépett egyetemista párbeszéde, az viszont biztos, hogy kizárólag az agyváltót tekergetve békésen elgurulgattam egész nap. Vannak fix fokozatok is, de az automata mód mellett nem éreztem szükségét: a rendszer alapvetően pontos, egészen kis erőkifejtésre is reagál, és minimális spéttel le is kapcsol. Utóbbi igazán fontos, mert baromi kellemetlen az, amikor az ember egy kanyar előtt abbahagyja a tekerést, de a motor még fél fordulatot hajt, és kibillenti az egyensúlyából.

Az akku 630 Wh-s, ezzel a Yamaha 120 kilométer körüli hatótávot ad meg a bringáknak, persze komolyan faragható, ha mindig kihasználjuk a legerősebb rásegítési fokozatot. Mindkét bringa átgondolt koncepció, például a Booster, az erősebb bringa agyváltóból is komolyabbat kapott, a kijelzője is látványosabb. A kétdugattyús hidraulikus fék helyett már négydugós nyergek lassítanak. Egy dolgot nem értettem csak, az első villát: mindkét bringa ugyanazt a rugós villát kapta, nem csillapítottak, pusztán a rugó előfeszítését hangolhatjuk. Az a baj ezekkel a rendes kenés nélküli villákkal, hogy idővel megkoptatják a perselyeket, és elkezd kotyogni a láb, ami kellemetlen érzés. Megkockáztatom, az sem lenne rossz, ha a hátsó villához hasonlóan az első is merev lenne.

forrás: Yamaha

Mindkét Boosterrel jó közlekedni, a geometria jól kitalált, és még olyan apróságokra is gondoltak, mint a masszív fogantyú a nyereg mögött, ha emelni kell. Rögzíthetünk oldaltáskát, nagy a csomagtartó, de még a kormányra is tehetünk kosarat, ha E. T.-nek kéne egy fuvar. A terhelhetőség 160 kiló, ami még csomagokkal együtt is megjárja. Egy USB kapu, na, az hiányzik, hiszen amikor felrakjuk a telefont navigációnak, akkor hasznos tud lenni a táp, de több nyűgöm tényleg nincs. A Booster 3700 euró, a Booster Easy pedig 3300. Magyar fizetés mellett húzósan hangzó árak, de pedelec szinten nem mondható vészesnek: a kategóriában nívósnak számító Riese und Müller Das Tinker2-ese több mint 4600 euró. Magyarországon októbertől elérhető a két Booster.

Amszterdam amúgy nem azért lett bringás város, mert a züllésből biztonságosabb hazabringázni, mint vezetni. A második világháború után a Marshall-tervet jól kihasználó Hollandiában hamar beütött a jólét, és a jólét velejárója, az autó. Egyfelől élhetetlenné váltak az utcák a forgalom miatt, másrészt drámaian megnőtt a gázolások száma, főleg a gyerekeké: 1970 után nem volt ritka az olyan év, amikor 500 gyereket ütöttek el. A civil szervezetek nyomása és az olajválság aztán meggyőzte a kormányzatot, hogy a várostervezésnél priorizálni kell a bringázást. Mára a hollandok 36%-a jelöli elsődleges közlekedési eszköznek a bringát, és 45% az autót. Amszterdamtól csak két óra Brüsszel, nem nehéz meglátni az összefüggéseket.