Még nagyobb az állati balhé: Zootropolis 2 - kritika

Közel egy évtizede a Disney 150 millió dollárból összehozott egy olyan animációs filmet, amely nem kevesebb mint 1,025 milliárd dollár bevételt hozott a cégnek. Ezért is érthetetlen, hogy miért kellett ennyit várni a folytatásra, hiszen a közönség a mai napig nagyon szereti a 2017-es Oscar-gálán a Legjobb animációs filmnek választott mesét.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

A hype külföldön még nagyobb volt, mint itthon. A mellékszereplők – például Villám, a lajhár – még egy több részből álló minisorozatot is kaptak, mely Zootropolis+ néven vált ismertté, és egy antológiajellegű sorozatként 6 rövid epizódból állt. Sőt, a Shanghai Disneylandbe külön területet építettek Zootopia témájának megfelelően. És akkor még nem is beszéltünk a képregényekről, amelyek 2025 januárjában kerültek forgalomba.

Bár a valóságban eltelt 9 év, Zootropolisban ennyire azért nem repült el az idő: a történet szerint mindössze 1 hét telt el azóta, hogy Judy és Nick igazi sztárzsarukká váltak. Ám egy újabb ügybe csöppennek. Megjelenik a városban egy kígyó, Gary, aki egy féltve őrzött könyvet akar ellopni, amely a város köztiszteletben álló hiúz családjának birtokában van. A rosszul sikerült akciót követően Judyéknak nemcsak a nevüket kell tisztára mosniuk, de furcsa titkokra is rájönnek, amelyek nagyban megváltoztathatják Zootropolis történelmét és életét.

forrás: Walt Disney Animation Studios / Fórum Hungary

Míg az első rész 106 perces volt, addig a folytatás csupán 3 perccel hosszabb, így 111 percig tart. Szinte minden főbb karakter visszatér, talán Villám az, akiből szívesen láttunk volna többet, de helyette új szereplők érkeznek, akik szintén sok vidám pillanatot hoznak a nézőknek.

A film újfent igazán látványos, aprólékos képi világgal varázsolja el a közönséget. A különböző állatok – mint egy életre kelt képes állatoskönyv – mutatják be az egyes fajokra jellemző vonásokat, így szórakoztatva tanítják, ismertetik meg a kisebbeket számos állat tulajdonságával.

A készítők most is ügyeltek rá, hogy olyan poénokat építsenek be, amelyek szólnak felnőtteknek és gyerekeknek is. Vannak burkolt, inkább a szülőknek szánt poénok, de a kicsik számára készült helyzetkomikumok is bőven adnak okot a derűre.

forrás: Walt Disney Animation Studios / Fórum Hungary

Az, hogy ennyit kellett várni a második részre, azért is volt, mert a stúdió nem akarta, hogy a hirtelen jött globális sikert követően az „üssük a vasat, míg forró” elv mentén lerombolják a mese renoméját. Inkább több időt és energiát fektettek bele, és készítettek egy olyan folytatást, amely minimum hozza az első rész színvonalát.

A munkának meg is lett az eredménye. Egy percig sem érezzük azt, hogy önismétlés lenne, vagy hogy régi poénokat poroltak volna le az idő adta feledésben bízva. Új történetet, új poénokat és számos új szereplőt kapunk, egy végig pörgős moziban.

A Zootropolis 2. követi az első rész szellemiségét. Nemcsak szórakoztat, de üzenettel is bír. Az egyik legfontosabb mondanivalója az, hogy el kell utasítani az előítéleteket, az előítélet-alapú kizárást és diszkriminációt, és hogy az együttműködés, empátia, bizalom és megértés a társadalmi sokszínűségben élők között megerősítheti a közösséget.

forrás: Walt Disney Animation Studios / Fórum Hungary

Míg az első részben Nick volt az, aki a sztereotípiák elszenvedője, most egy hüllőfajhoz tartozó karakter, Gary érkezik a városba, és kiderül, hogy a hüllőket sokan negatív sztereotípiák alapján ítélik meg. A történet rámutat, hogy az előítéletek sokszor alaptalanok, és azt sugallja, hogy az embereket/állatokat nem fajuk vagy csoportjuk alapján kell megítélni, hanem egyénként.

Megjelenik az elfogadás és befogadás fontossága is. Ez az „újonnan érkezettek” – más fajok, társadalmi kisebbségek – integrációját és esélyegyenlőségét hangsúlyozza. A Zootropolis azt mutatja, hogy a társadalomnak – még ha sokan félelemből vagy múltbeli sérelmek miatt elutasítják is – lehetőséget kell adnia az „idegeneknek”, az új tagoknak a beilleszkedésre, és értékelnie kell, ki mire képes, nem pedig előítéletek alapján dönteni.

A bizalom, a barátság és az együttműködés hármasa is jelen van. Judy Hopps és Nick Wilde barátsága és partnersége arra tanít, hogy különböző hátterű és jellemű egyének is értékes társak lehetnek – ha hajlandók megérteni egymást, bízni és együtt dolgozni.

forrás: Walt Disney Animation Studios / Fórum Hungary

Ezzel együtt megjelenik az integritás, a bátorság és a felelősség kérdése is: a film üzenete szerint időnként ki kell állnunk az igazságért, meg kell kérdőjeleznünk az elvárásokat és harcolnunk kell az előítéletek ellen – még akkor is, ha ez nehéz. Judy karaktere például kitartásával, bátorságával és lelkiismeretességével képviseli ezeket az erényeket.

A mozi szimbolikusan tükrözi a való élet társadalmi problémáit (előítéletek, kirekesztés, a „másként gondolkodók” diszkriminációja). Azáltal, hogy az állatok világán keresztül meséli el ezeket – ahol faj-, kulturális és társadalmi különbségek vannak –, könnyebben érthetővé válik a sokszínűség és az empátia fontossága, különösen a fiatalabb nézők számára. Ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy a társadalmi együttéléshez nemcsak tolerancia kell, hanem aktív együttműködés, nyitottság és bátorság az előítéletek levetkőzésére.

forrás: Walt Disney Animation Studios / Fórum Hungary

Összességében a Zootropolis 2. méltó folytatása az első résznek: friss történettel, erős üzenettel és látványos animációval bizonyítja, hogy megérte kivárni a több mint kilenc évet. Bár néhány mellékszereplőből szívesen láttunk volna többet, az új karakterek és a humor teljes mértékben pótolják ezt. A történet érzékenyen és intelligensen nyúl az előítéletek, az elfogadás és a társadalmi felelősség kérdéséhez, miközben mindvégig szórakoztató marad. A Zootropolis 2. nemcsak újraépíti, de tovább is tágítja a világot, bizonyítva, hogy a franchise még mindig tele van lehetőségekkel. Egy olyan folytatás született, amely egyszerre tanít, meghat és megnevettet — pont úgy, ahogy egy jó animációs filmnek kell. A végén érdemes a stáblista végéig a székünkben maradni, mert egy extra jelenet is vár.

Még több kritikát olvashatsz Dörgő Dániel tollából a Dan-Cinema oldalán!