Mióta hord ruhát az ember? A barlangi medvék mesélnek

Érdekes felfedezést tettek az ősemberek ruházkodásával kapcsolatban német tudósok. Barlangi medvék maradványait vizsgálva ugyanis olyan nyomokat találtak, amelyek arra utalnak, az állatokat már mintegy 300-320 ezer évvel ezelőtt is bundájukért nyúzhatták meg. A medvék végtagcsontjain olyan vágásnyomokat észleltek, amiket legvalószínűbben ezzel lehet magyarázni. Ott ugyanis olyan kevés hús, illetve zsír borította a csontokat, hogy aligha a táplálékszerzés lehetett a motiváció. Ráadásul a vágások is precízek és finomak.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Naturhistorisches Museum Mainz

Franz Roubal festménye a barlangi medvéről, a mainzi természettudományi múzeumban

A kutatásról szóló tanulmány szerzője – a tübingeni egyetem doktoranduszhallgatója –, Ivo Verheijen archeozoológus szerint azért is nagyon fontos a felfedezés, mert a tudomány jelenlegi állása szerint viszonylag kevés ismerettel bírunk arról, pontosan mikor és hogyan, mivel kezdték el őseink óvni a testüket az elemektől – akár a hidegtől, akár a melegtől vagy a csapadéktól. Mivel a bőrök és a szőr vagy szőrme sem marad fenn 100 ezer évnél tovább, csupán minimális közvetlen bizonyíték áll rendelkezésre.

Most viszont az észak-németországi Schöningen közelében található lelőhelyekről előkerültek a medvecsontok, amelyek árulkodóak lehetnek. A barlangi medve egyébként a pleisztocén korban jelent meg Európában, majd a legutóbbi jégkorszak, a Würm-glaciális idején halt ki, 20-25 ezer évvel ezelőtt. Méreteit tekintve leginkább a ma ismert jegesmedvéhez állhatott közel, testhossza meghaladta a két métert, marmagassága a másfél métert, tömege pedig 500 kilogramm körüli volt. Bundája kétrétegű lehetett, a hosszabb szőrszálak a levegőt csapdába ejtve – ahogy a vikunyáknál – jól szigeteltek, de volt egy rövidebb szálakból álló, sűrűbb réteg is. Barlangimedve-csontvázat hazánkban, az MTM Mátra Múzeumában is állítottak ki.

Ha az archeológusok jó nyomon járnak, és valóban ilyen indíttatásból nyúzták meg a barlangi medvéket, akkor bundájukat őseink egyszerűen maguk köré tekerve hordhatták, esetleg takaróztak vele. Nem készítettek belőle kezdetlegesen szabott ruhadarabokat, ugyanis az ahhoz alkalmas tűk csak jóval később, 45 ezer éve jelenhettek meg.

A schöningeni lelőhelyről egyébként korábban is kerültek már elő érdekes, fontos leletek. A tübingeni egyetem régészei 2012-ben bukkantak ott hozzávetőleg 300 ezer éves hajítódárdák kőhegyeire, amelyek a világ legrégebbi ismert fegyverei. A pattintott kőeszközök mellett állati csontmaradványok is felszínre kerültek, a feltételezések szerint a heidelbergi ember élhetett azon a környéken.