64 nap a levegőben, megszakítás nélkül

Las Vegasról sokunk fejében él egy olyan kép, amiben a határtalan bulizásé, a kaszinóké, a fényreklámoké a főszerep. Természetesen vannak azért kimondottan családbarát szállodák is a városban, de nem volt ez mindig így. Warren Bayleynek jutott először eszébe egy ilyen hotel ötlete, 1956 nyarán meg is nyitotta a Haciendát, kicsivel később kaszinó is kezdett üzemelni benne. A kezdeti visszafogottabb programkínálat később olyannyira bővült, hogy már tévéműsornak is helyet adott a hotel, gyakori fellépők voltak a humoristák és bűvészek, de az ötleteléssel le sem álltak a meztelen jégkorcsolyázókat felvonultató Spice on Ice show-ig.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Mkooiman / Wikimedia Commons

A lovast formázó neonreklámot kiállították Las Vegasban, maga a Hacienda már nem áll

Repülő reklámok

A hely népszerűsítését sem bízták a véletlenre: saját légitársaságukkal, a Hacienda Airlinesszal közvetlenül utaztatták a Los Angeles-i vendégeket. Később kiderült, ezt a megfelelő engedélyek hiányában tették, és bár azzal védekeztek, hogy maga az utazás ingyenes volt, ügyfeleik csak a szobáért és az ellátásért fizettek, végül 1962-ben ezt a szolgáltatást beszüntették. De a repülőgépeknek nemcsak ebben az akcióban volt fontos szerepük.

Az egyik alkalmazott, a nyerőgépek szervizelésével foglalkozó Robert Timm 1958-ban azzal az ötlettel állt elő, hogy írják rá egy repülőre a hotel nevét, majd döntsék meg vele a hosszú távú repülés világrekordját. Akkor ez éppen 46 levegőben töltött napot és húsz órát jelentett megszakítás nélkül, és 1949 óta volt érvényben. Hogy Timm nem a levegőbe (haha) beszélt, alátámasztotta, hogy a második világháborúban vadászpilótaként szolgált, így volt már egy pár repült óra a háta mögött. Elég jól mutatja az akkori amerikai viszonyokat, valamint az üzlet nagyságát, hogy a tulajdonos szó nélkül adott a szervezésre százezer dollárt – Timm ezt nem tette zsebre, a rákkutatást támogató adománygyűjtésbe csatlakozott be vele, és a promóció mellett ez volt a rekordkísérlet másik célja is.

forrás: Howard W. Cannon Aviation Museum / CNN

Előtérben Robert Timm, mögötte John Cook másodpilóta

Gondos előkészületek… és bukás

Több hónapot vett igénybe a rekorddöntéshez kiválasztott Cessna 172 repülőgép felkészítése, a munka nagy részét Timm maga végezte. Azért pont ezt a modellt szemelte ki, mert viszonylag tágas, négyszemélyes gép, ráadásul könnyen manőverezhető, és az sem elhanyagolható a terv tükrében, hogy megbízható. A korábbi Cessna 170-eshez képest fontos eltérés, hogy a landolást szolgáló három kerék nem 2-1, hanem 1-2 elosztásban helyezkedik el, tehát elöl van egy, hátul kettő, mint a tricikliken. Az egymotoros 172-es gyártása egyébként néhány módosítással újraindult 1996-ban, és ma is folyik.

forrás: Howard W. Cannon Aviation Museum / CNN

Timm és a Cessna

A súlycsökkentés érdekében a gépet alaposan kibelezte, csak a legszükségesebbek maradtak meg a belterében, került viszont bele egy kis acélmosdó, egy matrac, amin aludni lehetett, illetve egy kezdetleges robotpilóta. A legnagyobb kihívást a tankolás megoldása jelentette, mert a legelszántabb próbálkozások ellenére sem tudtak olyan módszert kidolgozni, amellyel a levegőben, egy másik gépről lehetne tölteni az üzemanyagot. Ezért felszerelték egy extra tankkal a Cessnát, amit nagyon alacsonyan és a lehető leglassabban repülve egy teherautóról tudtak újra és újra telepumpálni. Ehhez azért a pilótának elég precíznek kellett lennie, ráadásul többször is előfordult, hogy éjszakára esett a tankolás.

A gondos előkészítés ellenére Timm és másodpilótája háromszor is műszaki problémák miatt kényszerült idő előtt leszállni, a leghosszabb idő, amit odafönt töltöttek, 17 nap volt – nyilván ez is elég combos, de a rekordtól irdatlan messze volt. És ha nem lett volna elég bajuk: 1958 szeptemberében egy másik csapat Jim Heth és Bill Burkhart – szintén Cessna 172-vel repülve – megjavította a korábbi rekordot, így már nem 47 napot, hanem 50-et kellett felülmúlniuk.

forrás: Howard W. Cannon Aviation Museum / CNN

Az egyik legnehezebb feladat a tankolás volt

Nehézségek negyedszer is

Mivel Timm nem igazán jött ki addigi másodpilótájával, végül lecserélte, és a repülőgép-szerelőként is tapasztalt James Cook ült be mellé. 1958. december 4-én a Las Vegas-i McCarran Field repülőtérről (ma már Harry Reid Nemzetközi Repülőtér) szálltak fel, és ahogy az előző nekifutások alkalmával, úgy ezúttal is azzal kezdődött a buli, hogy lassan, alacsonyan repültek, amíg egy autóból meg nem jelölték festékkel a gép kerekét. Erre azért volt szükség, hogy kizárják a csalást: leszállás előtt ellenőrizték a festéket, ami nyilván megsérült volna, ha időközben észrevétlenül leteszik a gépet.

forrás: Howard W. Cannon Aviation Museum / CNN

Természetesen szükség volt néhol útlezárásra is

A negyedik kísérlet elég jól indult, aztán persze a karácsonyt is fent töltötték. Közben egymást váltották a botkormány (oké, inkább szarvkormány) mögött, amíg egyikük irányított, a másik aludt, vagy legalábbis próbált, amennyire egy ilyen hangos, vibráló kisgépen lehet. Ha rájuk jött a szükség, egy összecsukható kempingvécét használtak, a végterméket tartalmazó zacskótól a sivatag fölött szabadultak meg. Kaját a Hacienda étterméből kaptak, ezt a tankolások alkalmával tudták magukhoz venni – termoszba gyömöszölve.

Az első igazán kritikus probléma a harminchatodik napon történt: Timm ült a pilótaülésben, de a kialvatlanság miatt egyszer csak elnyomta az álom. Bő egy órát szundított, úgy 1200 méteres magasságban, miközben a robotpilóta mentette meg az életüket. A sors bizarr iróniája, hogy ez a robot pont néhány nappal később tönkrement. A harminckilencedik napon aztán az elektromos szivattyú is elromlott, ami a póttankból a gép sajátjába juttatta az üzemanyagot, ezt utána manuálisan kellett megoldani.

forrás: Howard W. Cannon Aviation Museum / CNN

Fontos a jó kilátás, ezért pedig kockázatot is kell vállalni

Megvan a rekord

1959. január 23-án megdöntötték az 50 napos rekordot, de addigra már a fűtés, az üzemanyagszint-jelző, valamint a leszállófény is a hibalistán szerepelt. Ennek ellenére is úgy döntöttek, mivel a motor működik, addig maradnak a levegőben, ameddig csak tudnak, így bebiztosítva, hogy a frissen felállított csúcs még jó sokáig felülmúlhatatlan legyen. További 15 napig repültek, majd február 7-én landoltak ugyanott, ahol elkezdték: a McCarran Fielden.

Végül tehát 64 nap, 22 óra, 19 perc és 5 másodperc lett a hivatalos idejük. A megtett távolság a becslések szerint 150 ezer mérföld, azaz 241 ezer kilométer. Több, mintha az Egyenlítő mentén hatszor megkerülték volna a Földet, csak ők ezt a távot javarészt Kalifornia és Arizona határán teljesítették. Elérték, amit szerettek volna: a rekord láttán másnak már kedve se legyen megpróbálni lenyomni őket. Máig érvényben van a csúcs, és a Heth-Burkhart kettős 50 órás eredménye a második, az a bizonyos 46 óra 20 perc pedig, amiből az egész kiindult, a harmadik helyre jó. Érdemes eszünkbe vésni John Cook másodpilóta jó tanácsát, akitől megkérdezték, újra nekivágna-e. Azt felelte: „Legközelebb, ha kedvet érzek hozzá, bezárom magam egy kukába, egy bekapcsolt porszívó társáságában, és megkérem Bobot (a pilótát, Robert Timmet), hogy dobáljon be nekem termoszba gyűrt steaket, amíg a pszichiáterem meg nem kezdi reggel a rendelést.”

forrás: Daniel Piotrowski / Wikimedia Commons

A rekorder Cessna 172-est a Harry Reid Nemzetközi Repülőtéren állították ki

És tankolás nélkül?

Timm és Cook világcsúcsa az újratankolásos kategóriában van érvényben. De létezik egy másik rangsor, amely a tankolás nélküli eredményeket listázza. Nyilván ott sokkal rövidebb repülésekről beszélhetünk. Az élen Dick Rutan és Jeana Yeager áll, ők a Rutan Voyagerrel kilenc napot voltak a levegőben 1986-ban – ezzel ez a gép lett az első, amely megállás vagy tankolás nélkül megkerülte a Földet. A második egy jóval fiatalabb próbálkozás: 2015-ben André Borschberg 4 napot és 21 órát repült megszakítás nélkül, Nagojából Hawaiira jutott a napenergiával hajtott Solar Impulse 2-vel. Egyúttal a leghosszabb szólóban megtett út is az övé, nem volt útitársa.

2022 augusztusában pedig született egy újabb elég komoly csúcs: az arizonai Yumában egy napelemes Zephyr drón közelítette meg Timmék idejét, 64 napot és 18 órát töltött odafönt, viszont egy másik kategóriában versenyez. Ezen ugyanis nem utazott senki, a QinetiQ által tervezett, de az Airbusnál gyártott gép személyzet nélkül közlekedik, akkumulátorait nappal tölti, hogy éjszaka is mozgásban maradhasson. Mondjuk a tesztnek nem lett éppen diadalmas vége: egyszer csak váratlanul lezuhant.

Epilógus

A Hacienda hotel 1996. december 1-jén bezárt, az épületet év végén nagy felhajtás mellett felrobbantották. A nevet a nevadai Boulder City közelében fekvő Gold Strike hotel és kaszinó szerezte meg. Miután 1998-ban egy tűzesetben szinte teljesen megsemmisült, már Hacienda Hotel and Casinóként nyitott újra 1999-ben. 2015 óta Hoover Dam Lodge-nak hívják.

forrás: Howard W. Cannon Aviation Museum / CNN

A sikeres rekordöntés után díjakat is kaptak. Bal oldalon Robert Timm, mellette Preston Foster színész, aki a földi személyzet tagjaként segítette a munkát. Világos zakóban Warren Bayley, a Hacienda tulajdonosa, jobbra pedig John Cook másodpilóta

CNN