Az megvan, hogy a kacsacsőrű emlős mérgére nincs ellenszer?

Ausztrália volt a 18. század második felében a földrajzi felfedezések központja. Számtalan állat lepte meg a tudósokat európai szemmel furának tűnő kinézete miatt. Mind közül a legvalószerűtlenebbnek a kacsacsőrű emlőst tartották, mivel eleinte el sem akarták hinni, hogy rendszertanilag létező élőlényről van szó, nem pedig egy biológiai deformitásról. Életmódja, ahogy teste is, leginkább a hódéhoz hasonlítható, élete nagy részét a vízben tölti, többnyire rákokkal, kisebb halakkal és rovarokkal táplálkozik. A kacsákkal ellentétben csőre nem szaruból, hanem megkeményedett bőrből van, de ez csak egy az állathoz kapcsolódó érdekességekből.

A nőstények anyatejjel táplálják kicsinyeiket, viszont nincsenek emlőik, és az állatvilágban egyedülálló módon a hasuk alatti bőrből szivárogtatják a tejet, amit emberi szemmel nézve nagyjából úgy kell elképzelni, mintha izzadnának. Jámbor kinézetük ellenére azonban a hímeknek van egy igazán veszélyes tulajdonságuk.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: wikipedia / pen_ash

Hátsó lábukon található egy olyan fullánkszerű sarkantyú, amit leginkább párzási időszakban használnak vetélytársaikkal szemben. A karom nem elég, hogy olyan mint egy horog, tehát gyakorlatilag úgy kell kitépni abból amibe belefúródott, de még egy méregmirigy is található rajta, aminek toxikus vegyületei végtagbénulást okoznak fajtársaiknál. A mai napig nem találtak ellenszert mérgére, ami az emberekre nem halálos, azonban pokoli fájdalmat tud okozni. A szenvedést még a morfium sem tudja csökkenteni, ezt pedig a biológusok annak tudják be, hogy a méreg közvetlenül az ember fájdalomreceptoraira hat. Mivel Ausztráliában is egyre kevesebb az érintetlen terület, sajnos ez a különleges állat is a kihalás szélére sodródott.