Promóció
Napi játszós - Teszt: Suzuki Swift Sport

Vannak autók, amiket csak ünnepnapokon veszel elő. Mert valamiért különlegesek, ritkák, de általában drága a fenntartásuk vagy kompromisszumokat kíván a használatuk. Azonban minden egyes indítás, gázfröccs, váltás vagy kormánymozdulat olyan örömet okoz, hogy a józan érvek ellenére ezek állnak inkább a garázsban, nem pedig a napi járós.
A Swift Sport nem ilyen. Hiába van ugyanis neve mögött az ígéretes utótag, sportautónak még erős jó indulattal sem nevezhető. A benzinnel kevésbé beoltottak ezekhez a járművekhez általában a feltűnő, erős, drága és kényelmetlen jelzőket társítják. A csak a Sporthoz elérhető alapszín miatt az elsőt kipipálhatjuk. A lámpánál araszolva hallatszódott be az alábbi mondat: Nézd már milyen sárga színe van ennek a kocsinak?! Egészen pontosan a napsárga viszi a show-t, de a már hatéves hatodik generációs Swift formáján nem fog az idő. A klasszikus ötajtós dobozon olyan ízléses részleteket lehet felfedezni, mint a C-oszlopba rejtett hátsó kilincsek vagy a baseballsapkaként rádobott tető. Sőt mi több, az aktuális BMW Z4 megjelenésekor többen a Swift elölnézeti képét vélték mintaként felfedezni. Csak az a sok kamukarbon ne lenne a lökös alján és a küszöbökön - ezt manapság már elegánsabban, lakkfeketével szokták megoldani.

A belsején viszont érződik a hat év, nem is kicsit. A bakelit szerű burkolatokat nem illik számon kérni a kisautókon. Viszont a több mint tízéves Fiat 500-ban sincs kevesebb plasztik, mégis jobb a hangulat még egy alapmodellben is. Idéznék a gyári honlapról: „Az érzelmeket felpezsdítő, vörössel kiemelt elemek dinamikus, lendületes vezetési stílusra inspirálnak.” Nos, az én érzelmeimet maximum a hitvány dupla dines fejegység pezsdítette fel. A kezelhetőségét és a kijelzőjét kompenzálhatná valami értékelhető hangzással, de nem teszi. Mondjuk nem is tudtam vele a telefonomról zenét hallgatni, szóval mindegy is. A kormányba integrált zongoralakk-betéteket pedig minden bizonnyal amiatt találták ki, hogy ösztönözzenek a helyes kormányfogásra. A sportülések viszont kifejezetten kellemes darabok, bár ez leginkább testalkat-függő. Szintén a honlap szerint „elég egy pillanatra beleülni, máris átélhetjük az izgalmas jövőt.” Szerintem senki nem fog közben vérben forgó szemekkel regisztrálni a következő hungaroringes pályanapra, de nekem pont megfelelő az oldaltartásuk. Kicsit magasan vannak, viszont méltóságukat megőrizve kászálódhatnak ki belőle a kevésbé sportos pilóták vagy utasok is. Azonban a közel tízmilliós vételárba igazán beleférhetett volna egy legalább kétfokozatú ülésfűtés, illetve egy középső könyöklő.

„Az érzelmeket felpezsdítő, vörössel kiemelt elemek dinamikus, lendületes vezetési stílusra inspirálnak” - végül is, minden csak nézőpont kérdése
Hogy mi számít erős autónak, az nyilván relatív. Ha az egykettes alap szívómotorhoz nézzük, a turbós négyhengeres Sport verzió közel ötven lóerővel nagyobb teljesítményt (130 LE) és több mint kétszer akkora nyomatékot (235 Nm) kínál. És a manapság döbbenetesen alacsonynak számító, egy tonna alatti tömeg miatt az alapmodell is egészen fürge kisautó hírében áll. A Sport is csak 20 kilóval lépi át a bűvös határt, azonban napjainkban a kihalófélben lévő GTI vagy hot hatch kategória referenciapéldányai (Fiesta ST, Hyundai i30 N) hevített blokkokkal lépik át a 200 lóerőt. A Suzuki ellenben egy az egyben pakolta át a nagyobb típusokban is használt négyhengerest, a tavalyi modellfrissítés óta egy kezdetleges mild hibrid rendszerrel megtámogatva. Ráadásul az akkus rásegítés ellenére a maximális teljesítmény 130 lóerőre csökkent.
Már a nulláson is feltűnően dinamikusnak érződött, az M5-ösre érve pedig vígan tartotta a lépést a fehér céges Octaviákkal. Nem csoda, hiszen a combos nyomaték a két- és háromezer közötti fordulatszám-tartományban folyamatosan rendelkezésre áll, a gázreakció turbós mivolta ellenére is egészen elhanyagolható. Szóval kisautó létére egészen dinamikus utazóautóként is megállja a helyét, ha a menetzajtól eltekintünk. Amit leginkább a szél és a gördülési ellenállás gerjeszt, mert a motornak és a kipufogónak nem sok hangja van. Eleve baromi hosszú a végáttétel, és a kihúzatás sem a stílusa. A hibrid rendszer működését leginkább motorféküzemben lehet észrevenni, mert jóval nagyobbat lassul a vártnál gázvételre. Országúton teljesen felesleges ötezer fölé kergetni, inkább a középső tartományban szörfölgetve érzi jól magát.

Némileg csökkent az 1,4-es turbómotor teljesítménye a mild hibrid rendszer érkezésével, de így is fickósnak érződik
De közben én is jól érzem magam, mert mai átlagos középkategóriás autókhoz képest sokkal jobb vezetni. Megvan még benne az az igazi japánautóság, amit manapság már a japán autók nagy részében sem lehet megtalálni. A váltóját még úgy is jólesik kapcsolgatni, hogy mozoghatna kicsit rövidebb úton. Bár nem dobálja a hátulját gázvételre, nem is különösebben válik orrtolóssá, ha forszírozni kezdjük a kigyorsítást. A tizenhetes felnik is igen jó kompromisszumnak bizonyulnak, bár én azért még dobnék alá egy szett sportrugót. Szóval minden egyes részegysége egy jó kompromisszum a sportosság és a használhatóság határán. Csak „a sportautók iránti szenvedély esszenciáját” hiába keressük. És ez egyáltalán nem baj, mert az igazi sportautó általában erős, drága és kényelmetlen. A modern sperrdifis forró ferdehátúak persze szintén igen praktikus járművek, de a hasonló áron kapható Fiesta ST vagy a picit drágább Hyundai i20N sokkal jobban összeráz, ha csak A-ból B-be kell eljutni. A 11 milliótól induló és dizájncikknek is beillő Abarth 500 szintén jóval nagyobb mozival kecsegtet, de nélkülözi a két plusz ajtó praktikumát.

Régi formai geg a beépített kilincs, de itt is jól mutat – pláne az optikailag leválasztott tetővel
A Swift Sport egy jól felszerelt és kifejezetten dinamikus kisautó, mindemellett gombokból fenntartható. A fogyasztását ugyanis komoly akarattal lehet csak 8 liter fölé vinni, az alacsony tömeg pedig a fogyó-kopó alkatrészeket is kíméli. Komplett vezetéssegítő (távolságtartó tempomat, holttérfigyelő, sávváltás-figyelmeztetés, távfény-asszisztens) csomagja és szellősnek érződő utastere miatt akár hosszabb utakat is be lehet vállalni vele. Ezért, ha céges autót kellene választanom tízmilliós limittel, akkor is simán ülnék ebbe egy lélektelen háromhengeres Astra, Focus vagy Golf helyett. Azok tényleg csak azért léteznek még, mert az elektromos autók előtti végső stádiumban a gyártóiknak már nincs jobb ötletük.
Nézd meg jobban a Suzuki Swift Sportot galériánkban!
A Mikulás meghozta az új Suzuki Swiftet!
A magyar piac egyik kedvenc kisautója immár a hetedik generációval folytatja.
A legmegbízhatatlanabb autók toplistája
Az autó az ingatlan után sokaknak a második legnagyobb értéke, ezért is nagyon bosszantó, ha mindig baj van vele.
Erre a ralis filmre vágytunk, csak nem tudtunk róla
A Race for Glory: Audi vs. Lancia zseniálisnak ígérkezik, a legendás B csoport dicsőségét és megpróbáltatásait idézi fel.
150 év után először kelt ki vadon élő kivi Új-Zéland fővárosában
A behurcolt ragadozók miatt a vadon élő kiviket a kihalás fenyegeti.
Miért vadult meg a világ másodjára is egy műanyag tokos órától?
A Moonswatch sikerét ugyan nem sikerült megismételni, de a Swatch második, Blancpainnal közös kollaborációja is nagyot szólt.
A sztárok egyik klasszikus kedvencét most szuperkedvezményesen vásárolhatod meg
A vörös szőnyeges események egyik főszereplőjéből a te gardróbodban sem árthat egy darab.