Messi vagy Ronaldo? Egy korszakos rivalizálás
A jelenkori futball legnagyobb rivalizálásában nem hálás feladat döntőbírónak lenni. De nem is kell mindenképpen győztest hirdetni, elég, ha élvezzük a két korszakos zseni játékát, amíg lehet. És közben jól az eszünkbe véssük: a legmagasabb szintre sem csak egyetlen út vezet.
Szép lassan kikopnak a topklubokból azok a labdarúgók, akik a kétezres évek első két évtizedét meghatározták. Ezzel lezárul az az elképesztő rivalizálás is, amelyet talán nem is a két érintett futballista, hanem az őket körülvevő közeg, a média és szurkolótáboraik gerjesztenek: Lionel Messi és Cristiano Ronaldo párharca. Hogy ki a jobb kettejük közül? Erre egyértelmű választ talán nem is lehet adni: Messi több Aranylabdát nyert, Ronaldo több Bajnokok Ligáját. Ronaldo több gólt lőtt, Messi több gólpasszt adott. Ronaldo többször volt válogatott, de Messi világbajnok. Olyan korona ez a pályafutásán, amit CR7 talán mindig irigyelni fog.
Követem!
Létezik egyáltalán ez a versengés?
Szinte bármilyen egyéni mutatót nézünk, az elmúlt húsz évben ők ketten domináltak az európai klubfutballban, mégsem beszéltek soha igazán nyíltan egymásról, vagy a kettejük közt lévő rivalizálásról. Ronaldo egyszer úgy fogalmazott, egy Ferrarit sincs értelme Porschéval hasonlítgatni, annyira más a kettő. Azt azért elismerte, hogy olykor éppen egymást motiválták, húzták-vonták előre, míg Messi minden felelősséget a sajtóra – amelynek valljuk be, lételeme a jó sztori – hárított.
Az összehasonlítás persze kézenfekvő volt, hiszen kortársak, csupán két év van kettejük között, karrierjük jelentős, egyben legsikeresebb részét ugyanabban a bajnokságban, a La Ligában töltötték, ráadásul két ősi ellenlábas, az FC Barcelona és a Real Madrid színeiben. Teljesítményük lázban tartotta a szurkolókat, akik nyilván saját véleményüket akarták érvényesíteni, minden fórumon hangoztatva, az ő kedvencük a jobb. Mégis, szerepkörüket tekintve nagyon is különbözőek, hiszen Cristiano Ronaldót szélsőként és klasszikus középcsatárként is láthattuk, Messi pedig éppúgy feltűnt a vonal mellett vagy támadóként, ahogyan igazi tízesként, irányítóként. Mindketten gyors, jól cselező, kivételes rúgótechnikájú, komplex játékosok.
Idén ősszel azonban, miután Lionel Messi egyedülálló rekordját tovább javítva átvette nyolcadik Aranylabdáját, a francia L’Équipe-nek nyilatkozva kifejtette, hogy tüzelte őket a versengés, a nevükkel fémjelzett korszak nemcsak számukra, hanem a futballt szerető embereknek is emlékezetes marad. Ezzel szemben Ronaldo belájkolta az AS spanyol sportnapilap munkatársának, Tomás Roncerónak a videóüzenetét, amelyben Messi három díjának jogosságát is megkérdőjelezte. Sőt, CR még röhögős emodzsikat is kommentelt a bejegyzés alá.
Két különböző út…
Ha nagyon tömören kellene a kettejük közti különbséget megfogni: Messi az istenadta tehetség, Ronaldo a hajthatatlan szorgalom megtestesítője. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy e két tulajdonság bármelyike is hiányozna egyikükből vagy másikukból. A kezdet nem volt számukra könnyű, szegény sorból származnak, mozgatta őket a motiváció, hogy felemeljék családjukat. Ronaldo tizenöt évesen szívműtéten esett át, túl szapora szívverése miatt volt szükség az operációra, míg Messi nagyon ritka növekedésihormon-hiányban szenvedett, amit tizenegy évesen diagnosztizáltak nála. Előbb a Newell’s Old Boys, majd a Barcelona segített kezelésének finanszírozásában.
És máris itt az első lényeges különbség a két pályaív között: az argentin már tizenhárom esztendősen a világ egyik leghíresebb és legnagyobb klubjánál, Barcelonában pallérozódott, a La Masía akadémián nevelkedett, míg hatalmas lépésekben el nem jutott a felnőtt együttesig. Itt 2004 októberében, 17 évesen és 114 naposan mutatkozott be, és úgy tűnt, soha nem hagyja el a katalán csapatot. Volt, hogy kissé vissza kellett terelni őt a helyes útra, a bulik vonzásából. Mire ő ott berobbant, Cristiano Ronaldo már túl volt az első nagy átigazoláson, hiszen 2003 nyarán a portugál Sporting Lisszabontól szinte aprópénznek mondható 19 millió euróért vitte el a Manchester United.
Később is úgy nézett ki, Messi a klubhűség mintaképe, a Barcelona szimbóluma, és csak 2021-ben, némi személyes nézeteltérés és szerződéssel kapcsolatos viták után lépett le az arab pénzből épülő Paris Saint-Germainhez. Tizenhét szezon után. Ehhez képest már-már röpke volt az a kilenc év, amit a Manchesterből átszerződő C. Ronaldo a Real Madridnál töltött, holott sok focista összesen nem tud ennyi ideig a csúcs közelében maradni. Ő viszont még új kihívásokat keresett, az olasz bajnokságban a Juventusszal próbálta ki magát, mielőtt egy nem éppen sikeres körre még visszatért volna Angliába. Három topligában lett nemcsak bajnok, hanem gólkirály is.
De miközben Messi olyan karizmatikus társak mellett is jól működött, mint mondjuk Neymar vagy Kylian Mbappé, addig Ronaldo miatt sokszor érte kritika éppen aktuális edzőit, mondván annyira durván köré építik csapatukat, hogy azt a többiek teljesítménye sínyli meg, a portugál egóját és dominanciáját nem bírják el. Messinél kevésbé találkozhattunk ilyesmivel, de esetében meg azt rótták fel, hogy talán túl nagy a beleszólása a csapat ügyeibe, személyi kérdésekbe. Nagyobb, mint amit bárkinek meg kellene engedni.
Ronaldónál pont ez a hozzáállás, ez az állandó győzni akarás az, ami miatt már gyerekkorában ráaggatták a crybaby jelzőt, és aminek köszönhetően mindent elért: mindig a maximumot adta, azt el is várta mindenkitől, aki körülvette. Éppen ezért tudott olykor elszállni az agya, ezért állt neki toporzékolni a 2016-os Európa-bajnokságon, amikor 3-3-ra végzett Portugália a magyar válogatott ellen. Mert ekkora vágy dolgozott benne folyton.
Ha már a válogatott: éppoly nehéz elképzelni Argentínát Messi nélkül, amennyire Portugáliát Ronaldo nélkül. Talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindkét nemzet velük érte el legfényesebb sikereit. A portugálok 2016-ban Európa-bajnokságot nyertek, ez az ország történetének egyetlen nagy nemzetközi győzelme. Legutóbb 1966-ban, még Eusébióék szereztek világbajnoki bronzot. Argentína azért más téma, a tizenöt Copa Américát nem a szél hordta össze, és csak egyben volt szerepe Messinek, ám a 2022-es katari vébén kínosan hosszú szünet után vezette diadalra az övéit – 1978-ban még Mario Kempesszel, 1986-ban Diego Maradonával tudták elhódítani a serleget. Nem rossz ahhoz képest, hogy amikor a mieink ellen 2005-ben először becserélték a szupertehetségnek kikiáltott fiatalt, pár másodperc után kiállították Vanczák Vilmosról.
Kulcsszerepüket ezekben az eredményekben kár lenne vitatni, ma már mindketten válogatottsági és gólrekorderei hazájuknak, pedig nem kevés felejthetetlen klasszissal büszkélkedhetnek ezek az országok. Ráadásul Ronaldo 201 szereplése címeres mezben abszolút világcsúcs.
...amelyek néha keresztezték egymást
2008. április 23. Ez volt az a nap, amikor Lionel Messi és Cristiano Ronaldo legelőször lépett pályára egymás ellen, méghozzá egy Barcelona – Manchester Uniteden a Camp Nouban. Sok köszönet mondjuk nem volt benne, egy visszafogott 0-0-s döntetlen született, a második meccset 1-0-ra nyerte odahaza az MU, ezzel bejutva a döntőbe. Ott büntetőkkel a Chelsea-t verték – ez volt Ronaldo első BL-győzelme. Egy évre rá a fináléban érkezett el a visszavágás ideje, szó szerint: semleges helyszínen, a római Stadio Olimpicóban 2-0-ra a Barca kerekedett felül, Messi is betalált.
Amikor mindketten Spanyolországban futballoztak, megsűrűsödtek a találkozásaik, a La Ligában, a Copa del Reyben, a Spanyol Szuperkupában és a BL-ben is megütköztek, nem egyszer igazi gólpárbaj kerekedett köztük. Mostanáig harminchétszer meccseltek egymás ellen, kilenc döntetlen mellett tizenhétszer Messi, tizenegyszer Ronaldo örülhetett, itt sincs tehát üvöltő differencia.
A hattyúdalt is máshogy játsszák
Bár kapusoknál elő-előfordult eddig is, hogy 36-38 évesen még magas szinten tudnak teljesíteni – Dino Zoff negyven volt, amikor világbajnok lett 1982-ben –, mezőnyjátékosoknál csak az utóbbi időben kezdett kitolódni ez a kor. Nyilvánvalóan a legjobbak sem képesek a végtelenségig felvenni a versenyt az újabb generációval, még ha a technikájuk, az elszántságuk változatlan is. A levezetésnek többféle útja lehet. Van, aki nevelőegyesületéhez tér vissza, más a csúcson akasztja szögre a cipőt, vagy elmegy sok pénzt keresni – na, nem mintha ezek a sportolók eddig csak kuporgattak volna – egy szerényebb reputációval bíró sorozatba.
De arra azért felkapta a fejét a világ, hogy Ronaldo a teljesen súlytalan szaúdi ligába, az Al-Nasszrhoz írt alá idén januártól. Azóta nagyon sokan, még abszolút a csúcson lévő focisták is követték a példáját, noha az ottani bajnokság felvirágoztatását a kritikusok fullba nyomott sportswashingként könyvelték el. CR7 szempontjából két értelmezése van a transzfernek: egy dicsőséges pályafutás kissé lehangoló befejezése, vagy úttörő szerep. Mindenesetre egy arab Bajnokcsapatok Kupája bekerült a vitrinjébe.
Messi ehhez képest az amerikai bajnokságot, az MLS-t választotta, ott is az Inter Miamit, amely részben az egykori angol klasszis, David Beckham tulajdonában van. Ahogyan Ronaldo Szaúd-Arábiában, úgy ő is az első pillanattól vezér lett Amerikában, megsokszorozódtak miatta a jegyárak és a streaming-előfizetők, mindenki őt akarja látni. A klubtörténet első trófeája lett a vele megnyert Ligák Kupája. Viszont az ő lépéséhez a közvélemény sokkal kevésbé párosít keserű szájízt, azzal érvelve, hogy egy évek óta fejlődőben lévő liga az USA-beli, ahol mások mellett Pelé, Franz Beckenbauer, Andrea Pirlo, Frank Lampard, Steven Gerrard vagy Zlatan Ibrahimović is megfordult.
Ahogyan szeptemberben Cristiano Ronaldo fogalmazott, a rivalizálásnak kettejük között most, hogy mindketten elhagyták Európát, vége – aki egyiküket szereti, nem kell, hogy gyűlölje a másikat. Valóban, miért is kellene? Inkább örüljünk, hogy láthatjuk őket a pályán.
Szoboszlai-menü: jön a Domi Meal a Mekiben
A magyar válogatott csapatkapitánya immár a McDonald’s reklámarca is lett.
7 borzongató szörnyeteg a filmtörténelemből
Léteznek olyan rémségek, amiktől mindenkinek feláll a szőr a hátán!
Méregzöld méregzsák: elég brutál lett a BMW M4 CS
A Competition és a CSL közé ékelődik be a legújabb M-es BMW, amelynek sorhatosa két turbóval üvölt.
Ezt tudják a legújabb Apple iPad tabletek
Az Apple bemutatta a legfrissebb iPad Airt és a vékonyabb iPad Prót, utóbbi ráadásul az erőteljesebb M4 chipet is megkapta.
Ezt a 6 dolgot kerüld, ha nem akarod erősíteni a szorongásodat
A túl nagy stresszre mindenki másképpen reagál: van, aki ingerlékenyebb lesz, más inkább befordul. Ezek a magatartások kerülendők.
Emlékszel még a Nokia 3210-re? Most feltámadt, és ennyibe kerül
Minden idők egyik legikonikusabb mobiltelefonja visszatért, de persze nem pont olyan, mint régen.