Mitől egyre népszerűbb akváriumot tartani?

Nem túlzás azt mondani, hogy szeretem a halakat. Sőt, tulajdonképpen mániám is, a legtöbb hazai fajnak tudom a latin nevét, ezeket a sorokat is úgy írom, hogy a naptáramról éppen sebes pisztrángok (Salmo trutta) néznek rám, és a bukósisakomra pedig egy művész barátom festett csodálatos harcsát, kecsegét, pontyot, süllőt és csukát. Nem is az a meglepő, hogy fél éve van egy akváriumom, hanem hogy miért vártam ezzel ilyen sokáig.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: Zomborácz Iván

Az elmúlt tíz évben két halas sisakot is festett nekem Mike Tamás, a legelismertebb magyar airbrush-művész

Ennyi idő alatt is egyértelműen kiderült, hogy az akvarisztika remek hobbi, ami sokkal többet ad adnál, hogy szerencsétlen halak vannak a nappaliban. Sőt, az akvarisztikában a halakat találom a legkevésbé érdekesnek. Ugyanis az igazán szép akvárium alapja a növény.

Nincs is annál lehangolóbb, mint amikor giccses kerámiák, néhány színes kavics és egy gyéren megvilágított műanyag növény körül úszkál néhány életunt guppi, és a tulajdonos is csak azt várja, hogy végre megdögöljenek.

Ezek a kilencvenes évekből itt ragadt, lehangoló, kellemetlen, koszos vizű borzalmak szerencsére szinte teljesen kikoptak a háztartásokból, és a helyüket a halak természetes élőhelyeit rekonstruáló víz alatti kertek veszik át, egy kis természetet csempészve a lakásba. Az akvakertekben a halak csak kontextusba helyezik a víz alatti köveket, faágakat és a növényzetet, a mozgásukkal pedig dinamikát visznek a lágyan ringó tájképbe.

forrás: Rich4289 / Getty Images

A cél tehát - bármilyen nevetségesen is hangzik - egy darabka víz alatti harmónia. Ahogyan a természetben, egy ilyen akváriumban is több a növény, mint a hal, ettől természetes a látvány - az akvarisztika így sokkal közelebb áll a kertészkedéshez, mint az állattartáshoz.

Egy jó hobbi ismérvei

Mostanra teljesen az életem része lett az akvárium, nemcsak a halak etetése, a vízcserék és a növények tápozása, hanem az akvárium nézegetésével töltött idő is. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket, jó hobbinak bizonyult, ami teljesíti az elvárásaimat.

1. Legyen rendszeres elfoglaltság, de ne tegyen a rabszolgájává.

Olyan hobbit hülyeség keresni, amivel úgysem tudok aztán eleget foglalkozni. Nem akarok olyanba belevágni, amiről előre tudom, hogy nem lesz rá időm. Az akvárium ilyen szempontból jó: a heti vízcserét és a néhány havonta szükséges szűrőtisztítást leszámítva nem kér sok időt, a napi rutin pár perc alatt letudható, de egyébként az akvárium összes lakója simán elvan egy hétig is nélkülem. Viszont ha foglalkozni szeretnék vele, mindig akad tennivaló: a növényeket megmetszeni, átültetni őket, megmérni a víz paramétereit - szóval pontosan úgy el lehet vele szöszölni, mint egy hobbikerttel.

2. Legyen benne kihívás és legyenek célok.

Óvodásoknak lőtt gól sem tölt el elégedettséggel, egyszerűen kell a kihívás, hogy a végén jó érzéssel dőljek hátra. Egy akvárium számos buktatót tartogat - rengeteg utánaolvasás szükséges, mekkora akváriumhoz milyen szűrő, világítás kell, milyen fajokat lehet együtt tartani, melyiknek mi az igénye, milyen vízparaméterekre van szükségük. Folyamatosan tanulni kell, illetve rendszeresen jönnek problémák (pl. algásodás, vagy nem várt élőlények, mint csigák vagy hidrák), amikre meg kell találni a megoldást. És semmi nincs azonnal: egy-egy beavatkozás után hetekkel, hónapokkal jönnek a visszajelzések, hogy jól értelmeztük-e a jelenségeket. Türelmet kíván.

3. Legyen hozzá közösség, mert egyedül nem olyan jó.

Egy jó hobbihoz van társaság, akikkel meg lehet beszélni az eredményeket, lehet egymásnak fotókat, videókat küldeni, vagy van kit megkérdezni, ha éppen valami nem stimmel. Nekem speciel ebben a feleségem a legfőbb játszótársam, akivel kitaláljuk, hogy milyen legyen a szűrő, hova kerüljön a fa, vagy vegyünk-e még pár törpe szívóharcsát, vagy inkább gyöngydániókat tegyünk még bele, hogy a középső vízrétegben is legyen némi mozgás. Számtalan Facebook-csoport akad, ahová bátran lehet tanácsért vagy ötletekért fordulni, de az igazi mégis az, hogy lehet rajta valakivel közösen agyalni, tervezni és megvalósítani.

4. Lehessen pénzt költeni.

Konzumidióta vagyok, valóban. És ezért fontos, hogy a hobbimra időnként lehessen költeni - és az akváriumra lehet is. Ráadásul széles a mozgástér, jól lehet a költségeken faragni használt eszközök vásárlásával, vagy más metszéséből származó növényekkel (ld. 3. pont: közösség), illetve felfelé is nagyjából végtelenek a lehetőségek, egy komoly világítással és szén-dioxid-rendszerrel eléggé meg lehet tolni egy akvárium költségvetését, és akkor a sós vizes akvákról még nem is beszéltünk. Általánosan elmondható, hogy egy akvárium költsége kb. 1000-5000 Ft/literre jön ki, tehát egy 100 literes akvárium építésére alsó hangon százezer forint rámegy: maga az akvárium, a szűrő, hőmérő, talajok, növények, tápszerek, és akkor állatokat még nem is pakoltunk bele.

forrás: simonlong / Getty Images

A holland stílus: szinte csak növények vannak, a fák és a kövek legfeljebb mellékszereplők a kompozícióban

Na de mit ad nekünk az akvárium?

Van abban valami szép, hogy ott van egy darab élet a szekrényen. A jó akvárium egy ökológiai rendszer, amiben helye van a növényeknek, garnéláknak, halaknak, csigáknak. És ahogyan ez a rendszer csendben üzemel, és folyamatos mozgásban van, az rendkívül megnyugtató.

forrás: simonlong / Getty Images

A japán stílusban a kövek és a fák adják meg az alaphangulatot, komplett tájképeket rendeznek be velük a víz alatt

Ráadásul nagyon szépen része lehet az otthonnak, a csövek, vezetékek és a gépészet (pl. külső szűrő) elrejtésével simán a nappali központi témája lehet, de például egy kisebb, 20-30 literes nanotank egy otthonos nyugisarokhoz tökéletes. Ugyanakkor hiba lenne szimpla berendezési tárgyként kezelni egy akváriumot.

Az, hogy szép és vonzza a tekintetet, csak a mellékterméke annak, hogy jól állítottad össze.

A növényes akváriumoknak alapvetően három iskolája van. A holland stílus teljesen a növényekről szól, egy víz alatti virágoskert, ahol a növények színével, formájával, textúrájával kell megtalálni a harmonikus elrendezést és a jó arányokat, a kövek és ágak csak mellékszerepet kapnak benne. A japán stílusú akváriumokban viszont éppen ezek adják az alapot, leginkább a japán sziklakertekre emlékeztetnek, és komplett tájképeket idéznek meg.

A harmadik gyakori irány a dzsungel stílus, ami az akváriumok angolkertje, a szabadon burjánzó növényektől vadnak és természetesnek tűnik - ebben a kövek és a fák a holland stílushoz hasonlóan csak mellékszereplői a látványvilágnak. A dzsungel stílusú akváriumok akkor jók, ha a maguk rendezetlen bujaságában is van bennük koncepció és változatosság.

Általánosan divatos akváriumépítési mód, amikor az akvárium nem ér véget a víz felszínével, hanem onnan felfelé még folytatódik a kiálló kövekkel, ágakkal, növényekkel. Ennek a kimaxolásai a paludáriumok, melyek félúton vannak az akváriumok és a terráriumok között: egyszerre van bennük jelen a víz alatti és a feletti világ, olyan, mintha egy vízpart metszete kerülne a lakásba.

forrás: William Ertanto / Getty Images

Egy paludárium, ahol van víz alatti, és víz feletti rész

Végső soron mindegy, hogyan építjük az akváriumot, maga az építés mindenképpen szórakoztató - kitalálni a koncepciót, összeválogatni hozzá a megfelelő köveket, ágakat - nem minden fa, nem minden kőzet alkalmas arra, hogy akváriumba kerüljön, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen anyagok oldódnak ki belőlük. Így például a mészkövek, a tölgyek és a fenyőfélék nem ajánlottak akváriumba. A vízinövényeknél is figyelni kell arra, hogy milyen vízparamétereket szeretnek - hőmérséklet, vízkeménység, pH érték -, illetve milyen fény- és tápanyagigényük van.

Az akváriumépítés egy sok összetevős játék, amelynek a berendezése és a beüzemelése csak az első fejezet, utána jön a várakozás és a folyamatos karbantartás. Miután beállt az akvárium biológiája, elszaporodtak a szűrőben lévő lebontó baktériumok - ez legalább egy hónap -, jöhetnek a puhatestűek, majd újabb egy hónap múlva a gerincesek.

Egy jól kitalált akváriumban minden lakónak szerepe van, rendszert alkotva élnek együtt. Ennek is megvannak a maga szabályai, például hatvan liternél kisebb akvába nem szokás halat tenni, vagy legfeljebb nanohalakat, illetve arra is van szabály, hogy legfeljebb mennyi halat tegyünk bele (1 centi/liter összhosszt ne haladják meg).

Bár alapból heti egy-két óra elfoglaltságot jelent egy már beállt akvárium üzemeltetése, az elején ennél sokkal többet fogsz tölteni vele - rengeteg utánaolvasást és kérdezősködést igényel, videók százait lehet megnézni a témában, és ami az egészben a legjobb: ez sem garancia semmire. Figyelni kell és megtanulni olvasni a jeleket, észrevenni, hogy a növényeknek esetleg több foszfátra, nitrátra vagy káliumra van szüksége, esetleg kevés a fény? Vagy az adott tápanyag- és szén-dioxid-mennyiséghez túl sok? Ez mind-mind tapasztalat, mely lassan épül, ugyanis az akvárium hetek-hónapok alatt ad visszajelzést, hogy az adott döntésünk helyes volt-e.

forrás: wasanti / Getty Images

Ilyen szempontból pont a Tiktok és az Instagram ellenpontja.

Az akvakertészet nem az azonnali sikerélményről szól, hanem a lassú építkezésről és a nyugalomról. És szemmel láthatóan erre egyre többeknek van igénye. A pandémia óta eleve máshogy viszonyulunk az otthon fogalmához, én például sokkal több időt töltök azóta is itthon, mint előtte bármikor, és egyre többre értékelem az olyan apróságokat, hogy a garnélák szépen nőnek, illetve új hajtást hozott az egyik növény.

Valószínűleg ez az igény másoknál is kialakult világszerte, különben nem lenne különböző akváriumos videókon többmilliós megtekintés - ráadásul nem is azok a legnézettebbek, amikor különböző, egészen elképesztően szép kompozíciót építenek, hanem azok, amelyekben látszólag nem történik semmi rendkívüli: a növények nőnek, a csigák mászkálnak, a garnélák pedig táplálkoznak.

forrás: wasanti / Getty Images

Egyáltalán nem gondolom, hogy mindenkinek azonnal bele kéne vágnia egy akváriumba: ez is állattartás, ami felelősségteljes viselkedést követel - sajnos felelőtlen akvaristák már így is rendkívüli károkat okoztak országszerte az őshonos állat- és növényvilágban. Elég csak a Hévízi-tó és a leeresztőcsatorna halállományára gondolni, ahonnan jaguársügerek és egyéb egzotikus csúcsragadozók pusztították ki a védett hüllőket, vagy a Városligeti-tóba szabadon engedett, majd onnan a csatornahálózaton keresztül a Dunába is eljutott vörös mocsárrákokra. Ahogyan a kutyatartás vagy a motorozás, ez is egy olyan hobbi, ami egyszerűen nem való mindenkinek - aki viszont beleteszi a megfelelő energiát, az sokat is kap tőle vissza: egy nyugodt szegletet az életébe.