Steve Nichols neve azoknak csenghet ismerősen, akik régóta követik a Formula–1-et. Bár az amerikai mérnök pályáját a Hercules Aerospace fejlesztőjeként kezdte, de az 1980-as évek közepén csatlakozott az F1-hez. Ő tervezte a McLaren MP4/3-at, amellyel Alain Prost 1987-ben három futamot is megnyert, majd miután a csapat a TAG-Porsche motorról Hondára váltott, ő volt a vezető tervezője az MP4/4-nek is – Ayrton Senna ezzel szerezte első vébécímét 1988-ban, de a konstruktőri trófeát is behúzták.
A TAG-Porsche motorról is írtunk már korábban:
Nichols aztán Ferrarinál, a Saubernél, a Jordannél és a Jaguarnál is megfordult – közben egyszer még a McLarenhez is visszatért, tagja volt annak a csapatnak, amellyel Mika Häkkinen kétszer is világbajnok lett. Visszavonulása után sem szakadt el a sporttól és az autóktól, amatőr versenyzőként lehetett vele találkozni, de ami még fontosabb: a tervezést sem adta fel teljesen. Most elkészült egy igazi mesterművel, a Nichols N1A-val, amiben a látottak és az adatok alapján megvan az autózás igazi esszenciája.
Maga a kaszni a hatvanas évek formavilágát idézi lágy vonalvezetésével, ihletet merített a McLaren M1A versenyautóból is. A váz alumíniumból, a karosszéria szénszálas kompozitokból készült, ennek köszönhetően nagyon könnyű lett. Mindössze 900 kilogrammot nyom, vagyis könnyebb, mint például egy Mazda MX-5, ami nem kis szó, a japán roadster egyik fő ütőkártyája a kis tömege.
A beltérben minden a vezetés színtiszta élvezetéről szól: sportülések, egyszerű, háromküllős kormány, kerek műszerek – és nagyjából fel is soroltunk mindent, fölösleges sallangoktól mentesen alkották meg az N1A-t. Olyannyira, hogy bár a kipörgésgátló alapfelszereltség, a manapság teljesen természetesnek vett ABS és a szervokormány ellenben csak extraként rendelhető. Gombokból is csak a legszükségesebbeket építették be, ráadásul minden vízálló, hiszen nincs fölöttünk tető.
A hétliteres V8-ast a General Motors-féle LS3-ból fejlesztették tovább, egyebek mellett egyedi dugattyúkkal és hajtórudakkal, szárazkarterrel, elektromos gázpedállal. A nyolc hengerből 659 lóerőt préseltek ki. A motorokat kézzel építik a Langford Performance Engineering szakemberei, akiknek régi V8-as és V10-es F1-es versenymotorok újraépítésében is nagy tapasztalatuk van. A futómű elöl-hátul független, kettős keresztlengőkaros, kanyarstabilizátort is kapott, a kerekek 19, illetve 20 colosak, rajtuk Michelin Pilot Sport Cup 2 gumik feszülnek.
Árakról egyelőre nincs információ, de talán nem is lehet majd egységeset meghatározni. Ugyanis minden példányt a leendő tulaj igényei szerint, személyre szabottan készítenek el, a fényezés színét és a kárpitozást is ki lehet választani. Összesen csak száz darabot gyártanak, az első tizenöt sorszámozott lesz, így tisztelegve a McLaren MP4/4 tizenöt futamgyőzelme előtt.
Csorgassunk együtt nyálat a galéria segítségével:
Nichols N1A