Alapvetően szkeptikus vagyok az okosotthon-koncepcióval, mert sok esetben soha fel nem tett kérdésekre ad felesleges válaszokat. Ugyanakkor éltem a gyanúval, hogy nem lenne ez akkora hívószó és piac, ha teljesen hülyeség lenne, úgyhogy megtekintettem a Xiaomi által rogyásig okosított bemutatólakást.
A Xiaomi alapvetően a mobiltelefonokból él, azzal kezdték, és máig az a legfontosabb lába a cégnek, de ahogyan a világtörténelemben számos cég, viszonylag hamar elkezdték a kínálatukat extrém módon bővíteni. Mostanra sütőtől kezdve porszívón át egészen a villanyrollerig, sőt a napokban bemutatták a már régóta ígérgetett első villanyautójukat, az SU7-et, aminek kapcsán elmondták, hogy 15-20 éven belül felnőnének a Porsche és a Tesla szintjére. Nem mondom, hogy reménytelen, a kínai BYD az év végén például már több elektromos autót adott el, mint a Tesla, de nem lesz könnyű.
Noha elsőre pillantásra úgy tűnik, hogy nehéz egyenes vonallal összekötni a konyhai gépeket és az autógyártást, de ezt az utat már ötven éve végigjárta a Daewoo és a Hyundai is, 150 éve pedig a Peugeot, amely először fűrészeket és kéziszerszámokat gyártott, majd jött a borsőrlő, a következő snittben meg már autók gurultak le a gyártószalagról.
Az egyik kedvenc elméletem egyébként az, hogy attól tudnak annyira jók lenni a Hyundai elektromos autói, mert a cégcsoportnak egyszerűen több évtizedes rutinja van elektromos eszközökkel és lítium akkumulátorokkal, míg mondjuk a német autógyártók az elmúlt száz évben csak autókkal foglalkoztak.
Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy villanyautót olyan könnyű lenne készíteni, hiszen a projekttől az Apple is visszatáncolt már, viszont Kínában éppen ebben látják a nagy lehetőséget, az elmúlt tíz évben több mint harminc elektromosautó-márka nőtt ki náluk a földből, melyek közül a bátrabbak már Európát ostromolják.
A Xiaomi profiljába eleve beleillik az autógyártás, hiszen az a nagy tervük, hogy a mindennapi életünk minden területén ott legyenek, attól kezdve, hogy reggel felkelsz, felkapcsolod a villanyt és bekapcsolod a kávéfőzőt. Van légtisztítójuk, biztonsági kamerájuk, okoscsengőjük, robotporszívójuk, sütőjük, telefonjuk, tabletjük, rollerük, minden - ráadásul ezeket mind rendszerbe lehet kötni, vagy ahogyan ők mondják, ökoszisztémába rendezni.
Ahhoz, hogy minden meglegyen, 35000 szabadalmat vásároltak fel, és 430 vállalatba vásárolták be magukat, hogy azok a termékek is az ő szabványaikat, az ő rendszerüket használva készüljenek. A Xiaomi által a kínaiak nemcsak a spájzban vannak, hanem az airfryerrel a konyhában, a mérlegükkel a fürdőszobában, a levegőtisztítóval a nappaliban, a projektorral pedig a hálószobában. A szabadalmak elképesztő ütemű felvásárlása sem korszakalkotó húzás egyébként, ezzel lett nagy az Apple, ezzel lett megkerülhetetlen a Microsoft, de lényegesen régebben ugyanehhez a módszerhez folyamodott a Rolex is.
Ez tehát az elmélet, az viszont egészen más kérdés, hogy halálra ítéli-e az okos konyhai mérleg a hagyományosat.
Az előszoba
Az okos macskaetető nem tűnik rossz ötletnek, hiszen beállítható rajta, hogy mikor mennyit adagoljon a háziállatnak. A praktikus részét értem, viszont vannak fenntartásaim azzal, hogy mennyire való az állattartás olyannak, aki a napi kétszeri etetést nem tudja automatizálás nélkül megoldani. Ugyanakkor van létjogosultsága, például egy pár napos külföldi kiküldetés lehozására pont alkalmas egy olyan ember számára, aki éppen a magány miatt tart macskát.
Az elektromos rollereket egy porcikám sem kívánja, de a praktikumukkal és hasznosságukkal nem tudok vitatkozni: városi közlekedésre az ideális eszköz, fel lehet velük szállni vonatra, elfér az autó csomagtartójában, fel lehet vinni az irodába, a kettő között pedig gyorsan és kényelmesen le lehet tudni a távokat. Az, hogy a sharing rollerekkel hogyan bánnak, más kérdés, ahogyan a brutálisan gyorsuló, autópálya-tempóra képes változatok is felvetnek kellemetlen kérdéseket, de egy 60-70 kilométer hatótávú, 25 km/h-s végsebességű alap elektromos roller valóban megoldás lenne sokak számára, akik egyébként a dugóban állnak.
Konyha
Ha valahol, akkor a konyhában érzem leginkább feleslegesnek az okosítást: aki egy krémleves megfőzéséhez is hülye, az egy tablettel kiegészített üsttel sem lesz Ferran Adria, és az okosított airfryer sem ad érdemben többet, mint egy buta. Azt a súlyos smoothie-függőt sem látom magam előtt, akinek otthonra szüksége lenne egy okos smoothie-gépre, ami végső soron egy feleslegesen nagy turmix, a konyhai okosmérleg kapcsán pedig a bemutatólakásba kirendelt termékszakértő is leginkább a vállát vonogatta.
Nappali
A nappali berendezése már meggyőzőbb volt. Önmagában egy otthoni óra/hőmérő/páratartalommérő nem forradalom, de ebben már van potenciál, ha például rendszerbe van kötve a párásítóval (vagy párátlanítóval, kinek mi a problémája) és a termosztáttal. Így megoldható, hogy ezek csak akkor menjenek, amikor valóban szükséges, sőt hozzáprogramozható az ember napirendjéhez a fűtés, ami energiahatékonyság szempontjából sem utolsó.
A robotporszívó is olyan, hogy aki egyszer beruházott egy valóban jó darabra, utána már a mosógéphez és a mosogatógéphez hasonlóan az életminőséget nagyban javító berendezésként tartja számon. Ráadásul ez is programozható, hogy akkor induljon körútra, ha éppen nem vagyunk otthon. Általánosan elmondható, hogy ami időt spórol az embernek, arra lesz kereslet.
A légtisztító szintén hasznos eszköz, különösen Budapesten, ahol egy-egy forgalmasabb helyen egészen elképesztő a szálló por mennyisége, és egy szellőztetés után a lakásban is kimutatható a hatásuk.
Egy jó router is olyan, hogy egyszerűen szükséges, pláne, ha valóban okosotthont épít az ember, hiszen ennek elemei wifire csatlakoznak, és amikor 20-30 eszköz lóg a hálózaton, akkor egyáltalán nem mindegy, mi szolgálja ki őket. Az otthoni biztonsági kamerák működése is meggyőző, ebből vannak szobai és a külvilágot megfigyelő egységek. Ezeknek alapvetően a biztonsága miatt aggódnék - TÜV papír ide vagy oda, Pegasusszal terhelt napjainkban erős kételyeim vannak minden ilyesmivel. Ugyanakkor a működésük egészen meggyőző - bár ez a Pegasusra és a biztonsági kamerákra is igaz, most az utóbbira értem: jó képminőség, zoomolható, távolról elforgatható, automata módban pedig ügyesen hangolható az érzékenységük, hogy az elszaladó macskára még ne reagáljanak, a lopakodó gyanús alakra viszont igen.
Ugyanezt a Xiaomi szerszámairól már nem mondhatom el, a csavarbehajtóiknál bármelyik áruházas eszköz jobb. Erős a gyanúm, hogy ezek formatervéről olyanok döntöttek, akik soha nem hajtottak be egyetlen csavart sem. Egyszerűen rossz a súlypontjuk, a kapcsolójuk szimpla on-off, nem lehet a fordulatszámot és a nyomatékot szabályozni, kellemetlen a fogásuk, egyetlen jó tulajdonságuk, hogy sima USB-C-vel tölthetőek, ami minden háztartásban akad. Tehát drágább, rosszabb és kellemetlenebb, mint a bármely áruházban kapható darabok.
Az okos izzók esetén már lényegesen nehezebb ítéletet mondani: egyfelől kényelmes, hogy nem kell elsétálni a kapcsolóig, és applikációból le lehet oltani a villanyt, ugyanakkor nekem még mindig kézenfekvőbb a fali kapcsolót megnyomni, mint elővenni a tabletet. Ugyanígy az időzíthetőség is felesleges, hiszen számomra az a természetes, hogy ha kimegyek a szobából, lekapcsolom a villanyt.
A szabályozható fényerő és színhőmérséklet viszont már egy hasznosabb dolog: ezek határozzák meg egy otthon hangulatát. Valószínűleg az átlagosnál többet foglalkozom a lámpákkal, időnként építek is egyet, így van velük tapasztalatom.
A legrosszabb fény a mennyezet alá rakott csupasz villanykörte. Eggyel jobb, ha kap egy búrát, már attól szebb a fény esése, de még kellemesebb lesz, ha mélyen belógatjuk a szobába. És ez csak a mennyezeti lámpára és csillárokra vonatkozik, és még szó sem esett a falilámpákról, az asztali lámpákról és állólámpákról. Ezekkel lehet megfelelő hangulatfényt adni a szobáknak, függően attól, hogy dolgozunk, vacsorázunk vagy éppen a kanapén döglünk. A széles tartományban állítható színhőmérsékletű és fényerejű izzók ilyen szempontból valóban hasznosak lehetnek, hiszen egyszerűen kellemesebb lesz tőlük a lakás, de ettől függetlenül továbbra sem érzem a késztetést az izzók okosítására.
Nagy megfejtést nem találtam, viszont a légfrissítőt, a smoothie-gépet és a beltéri zajokra reagáló ledszalagot próbálgatva rájöttem, hogy mi ezekkel a legfőbb bajom: az okosotthon-kiegészítők legtöbbje nem javítja az életminőséget. Például amikor az építészek rájöttek, hogy a sorban egymás mellé kialakított, egymásból nyíló szobák nem jelentenek ideális életteret, és az úgynevezett tiszta szoba egy felesleges intézmény, akkor az javulást hozott. Tehát az okosotthonban hasznos és haszontalan eszközök váltják egymást, és a haszontalanság például abban nyilvánul meg, hogy a kukát nem kell megérinteni a nyitáshoz, aminél például hasznosabb lenne, ha a fedele nem felfelé nyílna, hanem oldalra kifordulna, mint a radioaktív anyagokkal is dolgozó laboratóriumok örvénymentes kukái, hiszen akkor kevésbé jönnének ki a kellemetlen szagok. És ha már laboratóriumok, lenne még mit ellesni onnan, például a fröccsenésmentes izotópos mosogatók kialakítását, ami szintén életminőség-változást hozna egy bogrács vagy kondér mosogatásánál, de ne legyünk telhetetlenek. Ami közös a konyhába beszivárgó laboreszközökben és az okos airfryerben, hogy egyik sem fogja elhozni a világvégét, az okosotthonok öntudatra ébredése még messze van, addig még sokat kell tanulniuk.