Máig hatalmas rajongótábora van Sam Raimi Pókember-trilógiájának, vagyis azoknak a filmeknek, amelyekben Tobey Maguire alakítja a hálószövőt. Nyilván ezekben a mozikban nagyon fontos a látvány és az akció, amire szükség esetén CGI vagy egyéb praktikák segítségével erősítenek rá. Van viszont egy jelenet a 2002-es első részben, amely digitális trükkök helyett kőkemény munkával lett lenyűgöző. Ráadásul nem valamelyik nagy akcióról van szó.
Amikor az iskolai ebédlőben Mary Jane (Kirsten Dunst) elcsúszik, a kezében lévő tálca a rajta található ételekkel együtt a levegőbe repül. Ekkor Peter Parker (Tobey Maguire) felpattan a helyéről, elkapja a lányt, a másik kezével pedig hihetetlen ügyességgel és reflexekkel megfogja a tálcát, és a lepotyogó ételeket sem hagyja földre esni. Erről van szó:
A terv az volt, hogy majd digitálisan megoldják, ám végül vagy maga a rendező, vagy valamelyik stábtag felvetette, hogy csinálják meg CGI nélkül, a kamera felől dobálják le a dolgokat, amiket aztán a színésznek el kell kapnia. Nem ment könnyen, ugyanis tizenhat órát dolgoztak rajta, és összesen 156-szor vették fel ezt a képsort. Azt nem tudni, közben voltak-e részsikerek, vagy akadt-e olyan, amikor bár elkapott mindent, a hirtelen kitörő öröm miatt mégis használhatatlan lett az eredmény. Kirsten Dunst annyit elárult: ragasztót azért bevetettek, hogy ami már egyszer a helyére pottyant, ne pattanjon el onnan.
Figyelmesen megnézve, kikockázva egyébként azt azért el lehet csípni az alma alatti ragasztót, sőt azt is, hogy a fehér tányér először félig az almára, félig a tejes dobozra esik, végül mégis pont a dobozon áll meg. A Sony amúgy nem volt elragadtatva a módszertől, szerintük túl sok energiát pazaroltak egy nem túl jelentős dologra.
Nyilván nem ez az egyetlen film, amelyben sokat kellett dolgozni a sikerért:
Pókember maszkja igen emlékezetes. De van még pár hasonlóan ikonikus a filmtörténetben:
10 ikonikus maszk a mozitörténelemből