A zene mindenkié – Ivan & The Parazol

Mi ez a motoros vízió a decemberi koncertplakáton?

Vitáris Iván: Igazából a Budai Pop lemezünket búcsúztatjuk, amelynek volt egy elég közönségformáló szerepe. És a köré épülő közösséget próbáltuk megszólítani úgy, mint ha mi lennénk a budai riders motorosbanda tagjai. És bár kevés közünk van a témához, azt vettük észre, hogy a közönség nagyon bírja mostanában ezeket az apró jegyeket. Az alap AI-val készült, amit a Simi generált szeptemberben.

Simon Bálint: Így nem kizárólag egy zenekar, hanem egy innovációs hub is vagyunk egyben.

Beszéljünk a magyar zenei életről.

V. I.: Minimum másfél óra, de a minap épp beültem egyedül kajálni egy helyre, ahol négy asztallal odébb Marsalkó Dávid szülinapját ünnepelték, aki nagyon cukin áthívott néhány koccintásra. Az öreg Dzsúdló is velük volt, amikor pár percen belül természetesen szóba került a kihagyhatatlan téma (Azahriah), ennek a társadalmi hatásai, vagy éppen, hogy miként alakította át ez a jelent néhány hónap alatt. Jelenleg kétféle tábor létezik: az egyik szereti, elismeri és emeli kalapját, a másik pedig támadja mindenféle indokkal. Ennek pedig biztos lesznek hatásai, még talán ránk nézve is. Ami az sem kizárt, hogy pozitív. Viszont, hogy egész őszinte legyek, nekünk ezzel a témával nem sok dolgunk van, jó neki, és egyfajta távoli nézőpontból követjük a dolgot.

Springer Márton: Ilyenkor kicsit a motoros bandák kívülállóságával kezelhetjük az ügyeket, ami szerintem jó.

V. I.: Az egész zenei élet változására az említett beszélgetésen épp Dzsúdló világított rá, hogy a legbravúrosabb talán az egészben az érdeklődés fenntartása. Ebben egészen különleges a szóban forgó előadó. Hiszen ontja magából a zenéket, és képes akár hetente kiadni egy dalt, ami egészen meredek. Mindeközben a Budai Pop már lassan hároméves, mi pedig örülünk, ha néhány év alatt össze tudunk hozni tíz új dalocskát. Ebben óriásit változott a világ. És ez más előadókra is igaz.

S. M.: Egyébként az elmúlt években a zenefogyasztók száma is jelentősen megnőtt, ami viszont jó dolog. Hiszen nem csak nagy koncertekre járnak el, hanem szinte bármilyen koncertre. Sőt, még az underground bandák közönsége is megnőtt. Ezek a változások nekünk is kedveznek.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

InStyle Men of the Year 2023

---

Az Instyle Men 2023-ban életre kelti legújabb, exkluzív díjátadóját, a MEN of the Yeart.

Ahogy az InStyleMen tartalmaiban, itt is a személyes történeteken van a hangsúly, így olyan kategóriákat álmodtunk meg, amiben nem egy adott terület képviselői versengenek egymással, hanem különböző területekről érkező életműveket mutatunk be, akik között bizonyos nézőpontból erős párhuzamot látunk.

Úgy gondoljuk, ezek mellett a személyes történetek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, sőt - minél nagyobb figyelmet érdemelnek!

A Példakép kategória szereplői markánsan, kitartóan és hitelesen képviselnek egy-egy irányzatot, stílust, illetve az ahhoz tartozó életmódot.

Jelöltek:

Michelisz Norbert - WTCR túraautó-világbajnok, aki tehetségének és kitartásának köszönhetően jutott a himesházi földutaktól a dobogói legfelső fokáig. A versenyzés mellett saját csapatot hívott életre M1RA néven.

Ivan & The Parazol - A velünk élő Beat-korszak. A Rolling Stones és a Beatles reinkarnációja, ami a fiatalabb generációknak is meg tudja mutatni, hogy a rock and roll az nem egy tánc.

Miki357 - Munkáját akkor is ismered, ha nem tudsz róla: reklámok és klipek hosszú sora kötődik hozzá. Munkái sokrétűek és bőven túlmutatnak a klasszikus történetmesélésen. Olyan előadókkal dolgozik, mint Beton.Hofi, a Punnany Massif, Péterfy Bori vagy a Margaret Island. Emellett a Magyar Klipszemle alapítója.

Trellay Levi - A Telep művészeti tér egyik alapítója, a 100 Szikra alapító-szervezője és a Balkán Rally alapítója és versenyigazgatója, a Highlights of Hungary egyik zsűritagja.

A többi kategória jelöltjeit megismerheted az InStyle Men of the Year oldalán, ahol szavazatodat is leadhatod!

Minek köszönhető ez a változás?

Balla Máté: Az sem kizárt, hogy a Covid generálta, és az emberek jobban értékelik az élőzenét. Amikor először megtapasztalták ennek a hiányát, akkor döbbentek rá, mennyire fontos.

Simon Bálint: És talán az is, hogy a hazai zene már könnyedén beilleszkedik a nemzetközi trendekbe. A magyar könnyűzenei szcéna már sokkal kevésbé van lemaradva a nyugati fősodortól, ami szerintem egy jó tendencia. Főleg, hogy a rajongók anyanyelvükön tudnak olyan zenéket hallgatni, amit eddig csak a világsztároktól kaphattak meg.

V. I.: A zenéhez alapvetően könnyen hozzájutsz, már nem feltétlenül van az, hogy hónapokat vársz egy album megjelenésére. A zene tulajdonképpen mindenhol ott van, és bárhol belebotlasz. Simán benne van, hogy az előbb hallottál itt most kávézás közben egy Arctic Monkeys-t, megtetszik, rákeresel, és elkezded fogyasztani. Ez nekünk tök jó.

Nem vezet ez túlzott híguláshoz?

V. I.: Mégis kierősíti, hogy ami jó, ami különleges, vagy akár csak nagyon sok mindenkire lő, az a nagy számokat is ugyanúgy meg tudja sokszorozni. Ezekben a nagy arénakoncertekben is az az érdekes, hogy negyven-ötven éve ilyen nem volt. Minden műfajnak nagyobb az elérése, és ezáltal a közönsége is.

B. M.: És talán az sem elhanyagolható, hogy a társadalom önmagában mire képes rezonálni.

Nekem félelmetes sok szempontból, hogy újra közelítünk a kilencvenes évekhez, szinte minden formában. A fiatalok pedig sok esetben úgy fogyasztanak zenét, hogy az első hullámban érkező anyagot kezdik el habzsolni. Végül vagy magával sodorja, vagy elkezdődik egy szelekció.

V. I.: Lehet, de nagyon sok előadó például úgy szerez közönséget magának, hogy szinte mindenkire lő, így pedig még nagyobb tömeget képes megszólítani. Így jönnek létre azok a számok, amelyekben egyaránt van latin, cigányzene, rock meg trap. Ezzel pedig a lakossági rétegben versenyezni nem lehet, mert 10 millió emberből 9,8 milliót veszel célba. De ettől függetlenül tök jó, hogy erről most lehet egy nyitott kommunikáció, és beszélhetsz, vitatkozhatsz zenéről. Nem úgy, mint mondjuk ’69-ben, amikor senki nem merte volna kritizálni bármelyik táncdalos előadót mondjuk az Omegával szemben. De tény, hogy az átmenet a jelenben zenei irányzatok között eléggé elmosódott. Nincs már olyan, hogy te most akkor dedikáltan rocker, vagy csak popper vagy.

Egyrészt, viszont úgy érzem, hogy ti soha nem is akartátok kihasználni ennek az átmenetnek a könnyedségét, csak azért, hogy nagyobb népszerűségre tegyetek szert.

V. I.: Soha, mert azok nem mi lennénk.

forrás: Guld Péter / InStyle Men

Az InStyle Men of the Year Példakép kategóriájába sorolva a leírásban a Beatles és a Rolling Stones összegyúrt reinkarnációjához hasonlítják az együttest, amivel nem értek egyet, mert a két együttes tábora meglehetősen eltérő, sőt egymással összhangban sincsenek.

S.B.: Persze, ez adhat némi okot a vitára, és valójában mi sem szeretnénk megfejteni, de már a hasonlat is kedves, és nagyon jólesik. Hiszen ha a két együttes közül bármelyikkel összehasonlítanak, az nekünk már csak jó lehet. Ha a zene minősége miatt, azért, ha a bandák egyénisége miatt, akkor azért.

V. I.: Igen, valójában egyikhez sem hasonlítunk, legfeljebb a korai dalok hangszerelése némileg, de ettől függetlenül jó érzés, ha mások így vélekednek rólunk.

Azt gondolom, talán az önazonosság lehet a kulcsa, amely már több mint tíz éve fennáll az együttes életében.

S. B.: Nevezhetjük annak is, de én inkább talán a konzisztenciát emelném ki, amely jellemző ránk. Hogy képesek voltunk megmaradni annak és olyannak, ahogy kezdődött ez az egész, és tartani magunkat a saját elképzeléseinkhez.

Mennyire nehéz ebben a világban önazonosnak maradni?

S. B.: Ez azért nagyban függ attól is, hogy a megélhetésed mennyiben múlik rajta. Nyilván, ha emiatt folyamatosan egzisztenciális krízisbe kerültünk volna, akkor sokkal nehezebben álltunk volna ellen. És persze ezen a téren is minden átalakult, mert a közönség is sokkal tovább fogyaszt zenét, és egy művész aktív tevékenységi ciklusa is kitolódott, hiszen vannak, akik még nyolcvanévesen is dalokat írnak, és lemezt adnak ki, mint legutóbb a Rolling Stones. Ilyenformán egy minimális átalakulás, személyi változás elkerülhetetlen. Ha Lady Gagát vesszük példaként, nem gondolom, hogy bárki veszélyben érezné az önazonosságát, csak mert idomult kicsit a jelen igényeihez. Ebből a szemszögből megvizsgálva viszont azt gondolom, ha mi készítenénk akár egy traplemezt, az pedig valóban belőlünk jön, akkor is önazonosak maradnánk.

És ha az öltözködést nézzük?

B. M.: Azt hiszem nekünk pont nem önazonosnak lenni lenne inkább borzasztó nehéz. Egy másfajta működés elképzelhetetlen, akár csoportosan tekintünk az együttesre, akár individuumként.

Mehettünk volna már korábban is szerepelni olyan műsorokba, vagy fellépni olyan rendezvényekre, ami nekünk nem fér bele. Így mindig vannak kihívások ezen a téren, de szerencsére ezekben a kérdésekben is teljesen egyetértünk. Tény, hogy sokszor választhattuk volna a könnyebb utat, de nem tettük. Sokkal inkább próbálunk beengedni egy csomó mindent, és kiszűrni azt, amely számunkra inspiráló lehet.

Mennyire komplikált egységben tartani az együttest, hogy Ivan & The Parazol legyen, és ne csak Vitáris Ivánról szóljon?

V. I.: Kurva nehéz, de tanultunk a múltból. Voltak önálló szerepléseim, amelyek szolgálták az együttest, meg persze akadtak olyanok is, amelyek nem. De nemrég hoztunk egy döntést, amely szerint a jövőben mindig együtt mozgunk, mert úgy ítéltük, hogy hosszú távon így sokkal jobb. Persze voltak nehéz időszakaink, olyanok is, amiket nehéz volt túlélni, tagcsere is, mégis úgy érzem, most mindenki a helyére került, megtalálta a saját igazát, és jól érzi magát az együttesben. Sokkal jobb a helyzet, mint öt-hat évvel ezelőtt. Másik oldalról pedig hasznosan tekintek a lezárások okozta csendre, mert az évek óta felgyülemlett problémákat nagyon hamar megoldottuk, és erre koncentráltunk. Szóval ilyenformán pozitívan kihasználtuk a tétlenséget, ezért most minden nagyon egységes, és mindenki megtalálta a saját inspirációját.

Viszont tudjuk azt is, hogy ebbe az időszakba sok előadó bicskája beletörött. Meg persze vannak, akikről az elején is szó esett, és átalakították a jelent. Nos, ők szinte a hálószobából érkeztek a nagyszínpadra, teljesen csendben.

Az Egyesült Államok-kérdéssel hogy álltok jelenleg?

V. I.: A Covid miatt ezt is szüneteltetni kellett, de természetesen szeretnénk visszatérni. Elég sok mindent tettünk fel erre, de kényszerűségből nem mehettünk, meg ott voltak a zenekari problémák. Viszont úgy tervezzük, hogy jövőre mindenképp szeretnénk visszatérni mind az Államokba, mind a nemzetközi koncertpiacra, bár néhány külföldi fellépésünk azért idén is volt.

Mi lehet az együttes életpályamodellje az elkövetkezendő időszakban?

V. I.: Ha sikerül írni menő, új dalokat, és azokból csinálni egy jó lemezt, akkor lenne miről beszélni. Tisztában vagyunk a potenciális céljainkkal, hogy kiket tudunk megszólítani, és tudjuk azt is, hogy ami most jön, annak felül kell múlnia az eddigieket. Ez fogja meghatározni a jövőt, és pozicionálni bennünket. Rajta vagyunk. De pont emiatt nem szoktunk mostanában interjúzni sem, mert akkor kell kommunikálni, amikor van miről. A decemberi Akvárium koncert pedig egyértelműen egy lezárása valaminek.

S. B.: Egyértelműen azt szeretnénk, ha ismét egy olyan európai zenekarrá válhatnánk, akinek a célközönsége nemzetközi, kicsit kozmopolita, és az európai nagyvárosok mindegyikében otthonosan koncertezik, miközben néha itthon is jelen van. Nagyjából ezt az utat jártuk, és szépen fejlődtünk, amikor a Covid kettétört mindent. De ezzel együtt kell élni. Például nem lehet már fél évvel előtte nemzetközi turnét szervezni. Ez kitolódott legalább másfél évre, mert az európai piac és a helyszínek is átalakultak. A jövő októberi turnénkat tavaly november óta tudjuk, így pedig nyilván minden sokkal nagyobb szervezést igényel.

V. I.: Utólag persze elég nehéz mesélni azokról az klassz eredményekről, amiket eddig elértünk: a nívós fesztiválokat, a Colours of Ostravát, az amerikai stúdiót, és hogy a Deep Purple előtt zenéltünk. Nem kizárt, hogy ezt a kommunikációt néha jobban ki kellene erősíteni, mégis úgy gondoljuk, ennek akkor lenne igazán értelme, ha mellette aktuális dolgok is történnek.