Fördős Zé: „Minél reálisabban látom az életem, annál jobb nekem” - Interjú

Korántsem mindegy, kivel megy az ember étterembe, kivel ül egy asztalhoz. Tegyük fel, hogy lehetőséget kapnál arra, hogy összeállíts egy számodra érdekes személyiségekből álló társaságot! Kiket választanál?

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Nem klasszikus történelmi figurák vagy művészek, és semmiképpen sem gasztronómiai szakemberek jutnak elsőként eszembe, ami azt hiszem, sokat elárul rólam. Példaképeim sincsenek igazán, de az a fajta tudatosság, eltökéltség, tudományosság és rettenthetetlenség, ami a XIX. és XX. század fordulójának nagy földrajzi felfedezőit jellemezte, közel áll hozzám. Szívesen beszélgetnék például Robert Falcon Scott angol sarkkutatóval, aki a Déli-sark meghódításáért vívott versenyben fagyott halálra, de előtte még másodikként a világon kitűzhette a brit zászlót az Antarktiszon. Vagy Sir Edmund Hillaryvel, aki elsőként jutott fel a Mount Everestre. Azt hiszem, a repüléstörténetből is választanék egy kalandos életet élő, magas emberi nívóval rendelkező figurát.

Milyen típusú embereket engedsz közel magadhoz?

Zárkózott ember vagyok. Ez elsőre ellentmondásos kijelentésnek tűnhet, mert alapvetően bárkivel szívesen elbeszélgetek, és még csak meg sem kell erőltetnem magam, de ez csak a szűk, külső rétegét jelenti a kapcsolattartásnak. Ahogy egyre beljebb haladunk, kevesebb személyt találunk. A családomon kívül van egy négy-öt főből álló baráti társaságom, ami az elmúlt huszonöt évben változatlan. Ők jellemzően a siklóernyős cimboráim, akik már akkor is mellettem voltak, amikor annyira rosszul ment, hogy csak egy mikróban megfőzött krumplit vittem be magammal ebédre az aktuális munkahelyemre, és akiktől kölcsönkérhettem, ha nagyon megszorultam. Ők azok a receptoraim, akikre rá tudok csatlakozni, és nincs igényem többre. Nem élek nagy társasági életet, nem járok partikra sem. Amióta ismert lettem, az elfordulás csak fokozódott.

Szorosabb kötődéseid a médiában sem alakultak ki?

Nem. A legközelebbi kapcsolatban Rácz Jenővel és Sárközi Ákossal vagyok, de az eltérő érdeklődési körünk miatt őket is inkább közeli haveroknak, mint belső körös barátoknak nevezném.

Van egy jól működő vállalkozásod, az első adás óta vezeted A Konyhafőnököt a legnézettebb kereskedelmi tévécsatornán, magazinokban mosolyogsz… Fontos, hogy megfelelj másoknak?

Nagyon frusztrálónak éreztem volna, ha attól a perctől kezdve, hogy hirtelen a figyelem középpontjába kerültem, aszerint kezdtem volna el viselkedni, amit feltételeztem, hogy várnak tőlem. Tudom, hogy vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy Fördős Zé egy profi szakembergárda által kitalált karakter, de ez nem igaz. Mindig is azt csináltam, amit helyesnek gondoltam, és arról beszéltem, ami számomra fontos. Nem is pazarolnék arra időt, hogy a meglévő alapokra épülő, de kicsit feltupírozott figurát tartsak életben a siker érdekében.

Az énmárka egyenlő azzal, amit mások mondanak rólunk, amikor kilépünk a szobából – legalábbis Jeff Bezos, az Amazon alapítója szerint. Mit mondanának rólad mások, és az mennyire fedi azt, amit te gondolsz magadról?

Biztos vagyok benne, hogy ha valaki eltölt velem egy kis időt, azt fogja mondani, hogy olyan vagyok, mint amilyen képet festett rólam korábban. Szerencsére hamar kiderült, hogy az a Fördős Zoltán, aki a való életben vagyok, teljesen elfogadható egy széles réteg számára. Persze mások szerint meg egy idegesítő seggfej vagyok. Lehet, hogy nekik van igazuk.

Megfejtetted a sikered titkát?

Annak nagy szerepe volt, hogy hitelesen, közérthetően és jó stílusban készítettük a tartalmainkat. Emellett az is fontos volt, hogy miközben halál lazán bedobáltam minden hozzávalót a serpenyőbe, amiket kétszer megpörgettem, majd kitálaltam, és közöltem a nézőkkel, hogy ez a kedvenc spagettim, törekedtünk arra, hogy minden apró részletre figyeljünk, hogy minden professzionális legyen.
Cinikus vagyok az elért eredményeimmel kapcsolatban, így nem engedem meg magamnak, hogy igazán büszke legyek valamelyik teljesítményemre, de az biztos, hogy a Street Kitchent érzem a legmaradandóbbnak, és ennek kapcsán érzem a legnagyobb elégedettséget is. Jó érzés, hogy abból, amit anno az öcsémmel együtt kitaláltunk, mára olyan márka lett, amit az emberek szeretnek.

A teljes interjút az InStyle MEN tavaszi lapszámában olvashatod el!