Hogyan akar embert küldeni a NASA a Marsra?

A távlati célok viszont ezen messze túlmutatnak, mivel a Holdat ugródeszkának használnák, mielőtt a 2030-as évek végére tervezett Mars-missziót elindítják. Szimulációk sorát hajtják végre napjainkban is, valamint kutatók tucatja próbál megoldást találni olyan problémákra, amik felmerülhetnek egy ilyen hosszú küldetés során, és amint a továbbiakban taglaljuk, akad ilyen bőven.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Milyen feltételek szükségesek a NASA szerint ahhoz, hogy sikeresen landolhasson ember a Marson?

Bár az elmúlt ötven évben rengeteget fejlődött a technika, mégis messze vagyunk attól, hogy a vörös bolygót megcélzó program beindítása után közvetlenül elkezdhessük az emberes küldetéseket. Na de miért? Elsősorban azért, mert egy ilyen küldetés időtartama legalább két évet vesz igénybe, és mivel a bolygók közti távolság nem állandó, így a legoptimálisabb az, ha akkor indítják az űrhajót, amikor legközelebb vagyunk a Marshoz. Az üzemanyag-spórolás és a hasznos tömeg szempontjából ez egy fontos lépés, de így is legalább fél év, mire a célhoz érünk. Egy hosszútávú űrutazás során elengedhetetlen, hogy elég ellátmányt tudjanak biztosítani az űrhajósoknak, így minden egyes négyzetcentiméter számít a raktérben.

Mi a helyzet az űrhajósok kiképzésével?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy olyan fizikai állapotban tartsák az asztronautákat, amit megkövetel egy ilyen utazás. Marandó károsodás nélkül elengedhetetlen, hogy az űrhajósok minden nap eddzenek, hiszen például egy fél éves küldetés befejeztével a Földön még hetekig eltart, mire stabilan meg tudnak állni a saját lábukon. A leghosszabb időt a világűrben megszakítás nélkül Valerij Poljakov orosz űrhajós töltötte, aki a Mir űrállomás fedélzetén dolgozott 437 napig. Ez az elképesztő szám a kutatók szerint már teret enged annak a gondolatnak, hogy akár ennél több idővel is számolhassunk, amit fizikailag képes eltölteni egy ember a súlytalanság állapotában. Ehhez naponta minimum 2 órát kell edzeniük az űrhajósoknak, hogy elkerüljék az izomsorvadást, és az ebből adódó szívproblémákat.

forrás: NASA / Unsplash

Hogy lesz elegendő étel, és mi köze van ennek a sugárzás elnyeléséhez?

A legfontosabb a már említett ellátmány célhoz juttatása, ami nem egyszerű feladat, hiszen nincs túl sok megoldás erre a problémára. A NASA kutatói elsősorban az előre elküldött élelmiszerben látják a potenciált, amit külön erre a célra tervezett rakétákkal juttatnának el még az emberes küldetés előtt a bolygóra. De hogy jön ide a sugárzás? A Föld közelében a Napból érkező rendkívül roncsoló hatású sugárzás sokkal kevésbé van jelen, mivel bolygónk mágneses tere eltéríti a részecskéket, viszont a Mars nem rendelkezik olyan olvadt vasmaggal, ami ugyanezt a védelmet képes lenne biztosítani. Már az odaút során meg kell oldani a sugárzás elnyelését, így bizonyos elméletek szerint akár az is megoldást jelenthet, ha az űrhajót kibélelik az előre alumínium fóliába becsomagolt élelmiszerrel, és bár a szervesanyag-tartalmát a sugárzás roncsolja az ételnek, azonban ezzel az energiáját el is veszíti, és pont emiatt az űrhajósok számára is fogyasztható marad káros hatások nélkül. Őrült ötlet, nem igaz?

Mi van a visszaúttal? Hogy lesz hozzá üzemanyag, ha az odaúton már felhasználták?

Ha a landolás sikeres volt, a küldetés a megfelelő mederben zajlott, a sugárvédelem biztosítva van, akkor is számolni kell további nehézségekkel. A Mars kétszer annyi idő alatt kerüli meg a Napot, mint a Föld, így csupán kétévente van lehetőség a visszautazásra, ez pedig megfelelő mennyiségű hajtóanyag nélkül kivitelezhetetlen. A legegyszerűbb opciónak azt tartják, ha felhasználják a Marson a felszín alatt talált jeget, ami víz formájában az elektrolízis folyamatának köszönhetően biztosíthatja a megfelelő mennyiségű üzemanyagot a visszaútra. A jég kitermelésének opcióját a bányászatban látják a szakemberek, aminek feltételei jelenleg még finoman szólva sem adottak.

forrás: Nicolas Lobos / Unsplash

Mikor számíthatunk előrelépésre?

A legoptimistább előrejelzések szerint a 2040-es évek vége biztosíthat reális esélyt a cél eléréséhez. A felsoroltakon kívül nem árt megjegyezni, hogy még rengeteg problémára kell megoldást találni. Az űrhajósokra ható pszichikai hatások megfelelő kezelésén túl a landolóegységek többszöri használatának megoldása is elengedhetetlen, épp úgy, ahogy az időszakosan küldött ellátmány bolygóra juttatása pontos lokalizációval, valamint a legénységet is a lehető legkomplexebben, legsokrétűbb tudást szem előtt tartva kell összeállítani. Mindent összevetve kijelenthetjük, hogy messze vagyunk még az állandó emberes Mars-küldetésektől, aminek oka az anyagi korlátokban is keresendő. Már nem dolgozik a NASA akkora költségvetéssel, mint az Apollo-program idején, de a hajlandóság így is megvan arra, hogy embert juttassanak a vörös bolygóra, és hát valljuk be, ki ne akarná megtudni, léteznek-e a azok a bizonyos marslakók?