A dráma a végén jött – kint vagyunk a foci-Eb-n!

Zsinórban harmadszor jutott ki a labdarúgó-Európa-bajnokságra a magyar válogatott. Azonban van egy nagy különbség az előző két szerepléshez képest, hiszen ezúttal nem pótselejtezőn, hanem egyenes ágon vívta ki az indulási jogot a csapat. Ez már csak azért is nagy szó, mert 1972-ben fordult elő legutóbb ilyen (a vébéselejtezőket is tekintve 1985-ben). Az utolsó lépést egyáltalán nem volt könnyű megtenni: már a Litvánia elleni idegenbeli mérkőzés megnyerésével is bebiztosíthatták volna a mieink a részvételt, ám akkor rossz kezdés után nagy hajrával csak a döntetlen jött össze. Az utolsó két selejtezős fordulónak úgy futott neki Marco Rossi együttese, hogy egyetlen pont is elég.

A Bulgária elleni idegenbeli találkozó tűnt a könnyebbnek előzetesen, hiszen őket tavasszal, idehaza könnyedén múlták felül Szoboszlaiék, és egyébként is nehéz napjait éli a bolgár foci. Csakhogy a meccs előtt a helyszínt illetően is nagy volt a zűrzavar, ráadásul Marco Rossinak több kulcsemberét – a teljesség igénye nélkül Willi Orbánt, Fiola Attilát, Sallai Rolandot és Varga Barnabást – sérülés miatt nélkülöznie kellett. Meg talán az érezhetően nagy tét is ráült futballistáink vállára.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Ilyen kabaré volt a helyszín körül:

Ennek ellenére is biztatóan kezdődött a szófiai összecsapás, Ádám Martin már a tizedik percben vezetéshez juttatta a magyar csapatot, Szoboszlai Dominik szabadrúgására fejjel robbant be kiváló ütemben. Ahelyett azonban, hogy megnyugtatta volna a mieinket a gól, a 24. percben a semmiből egyenlítettek a hazaiak. A következő fejlemény megint csak számunkra volt kedvező, még az első félidő vége előtt kiállították Antovot, ám fordulás után Kerkez Milos második sárga lapja nemcsak kiállítást, hanem büntetőt is ért Bulgáriának. Despodov gólra váltotta a tizenegyest, hideg zuhany: hátrányban vagyunk.

Noha a magyar csapat irányított, a végén már nagyon úgy tűnt, tovább halasztódik az Eb-kijutás, nem sikerült begyötörni az egyenlítő gólt. Azonban a hosszabbítás utolsó másodperceiben egy újabb Szoboszlai-beívelés nyomán került a hálóba a labda – ezúttal nem egy piros mezes támadó, hanem a menteni igyekvő Petkov fejéről. Drámai végjáték után a 2–2-es döntetlennel sikerült megtenni az utolsó lépést, ott leszünk a 2024-es németországi Eb-n. Nem semmi az a tartás, amivel az utolsó pillanatokban is képes a csapat visszajönni nehéz helyzetből.

Ott majd ezzel a labdával játszunk:

Az egyébként nem túl pörgős, zárt kapus meccs után felerősödtek a kritikus hangok, sokan pedig azt mondják, gyorsan el is kell felejteni mind a Bulgária, mind a Litvánia elleni találkozókat. Szerintem azonban véletlenül sem kell ezeknek feledésbe merülni, bizonyára Marco Rossi és stábja kielemzi a hiányosságokat, ezekből is lehet tovább építkezni, fejlődni. Beszélni nemcsak a sikerekről, hanem a hibákról is kell. De a legfontosabb: fanyalgásra semmi ok, még ha valóban nem ezek voltak is az utóbbi időszak legerősebb produkciói. Hiszen az utolsó kör előtt vezetjük a csoportot, mi több, veretlenek vagyunk, oda-vissza legyőztük Szerbiát, és nem kell számolgatni, sem a pótselejtező sorsolását várni tövig rágott körmökkel. Amit ez a magyar válogatott az évek során elért – és ahonnan indulva tette azt –, dicséretet érdemel, le a kalappal.

Itt írtunk bővebben a válogatottról:

A selejtezőcsoport zárófordulójában Montenegrót fogadjuk a Puskás Arénában, vasárnap délután három órától. Az sem lesz könnyű menet, de immár tét nélkül, felszabadultan játszhatnak a mieink.

A bolgárok ellen is jól látszott, hogy Szoboszlai Dominik csapatkapitányhoz méltón, valódi vezérként húzta magával a többieket, de ahogy ő maga fogalmazott, ennek a válogatottnak a legfőbb erénye a csapategység. A Liverpool középpályásával készített nagyinterjúnkat az InStyle Men őszi nyomtatott számában olvashatod – keresd az újságárusoknál, benzinkutakon, szuper- és hipermarketekben!