A bróker, a nyugdíjas és a revizor

Napi mottónk:

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Az egyetlen dolog, ami közted és az álmaid között áll, az a kib…tt Revizor…

(John Belford feat. AutoRevizor)

Nem minden magánszemély hazudik.

Nagyon sok magánszemély hazudik.

Nyugi, a kereskedőkről is írok majd.

Mindig szidjuk a csúnya, rossz neppereket, akik képesek anyagi haszonszerzés nem titkolt céljával használt autókat árulni, sőt átverni a gyanútlan vásárlót. Sokan ezért úgy döntenek, hogy a magánszemélyek által kínált autókat részesítik inkább előnyben, hisz ott semmiféle átverés nem leselkedik rájuk - kvázi rátaláltak a használtautó-vásárlás Mekkájára. Elárulom, tévednek. Az álom eléréséhez, vagyis az újabb autó vásárlásához (általában) el kell adni a régit. Ebbe sokan mint háborúba indulnak bele, és mint tudjuk, a harcban nincsenek szabályok.

Mik is azok a minősített esetek, amelyek elő szoktak fordulni a használt autók magánszemélytől való vásárlása esetén? A történetek valósak, az eladók gondolatai fikciók, mert sajnos (még) nem olvasok mások fejében. De rajta vagyok…

Gábor, a pénzügyi tanácsadó

Gábor nem ért az autókhoz. Nem érti, hogy az 1,4-es Opel két olajcseréje között miért kell 2-3 liter olajat rátöltögetni. De ha nem felejti el, megteszi szorgalmasan. Azután az egyik olajcsere alkalmával a szerelője megijeszti egy félmilliós motorfelújítás számlájával, és azt javasolja Gábornak, hogy inkább adja el az autót. Ő átgondolja a dolgot, kicsit harcol a lelkiismeretével, de mivel a pénzügyi világ kemény embereket kíván – lelkiismeret-furdalás nélkül meghirdeti az Opelt. Nagyon nincs rá kapás, mert esztétikailag is van rajta fogás, de csak megjön az első komolyabb érdeklődő. Már hallja csengeni a kasszát, de a jelentkező egy dologhoz köti a vásárlást – helyszíni átvizsgálást szeretne. Gábor beleegyezik, de lelke mélyén egy hang azt súgja, hogy nem lesz ez jó. Kisvártatva jelentkezik nála egy fazon a vevőjelölt megbízásából. Valami Revizor. Egy pillanatra meg is rémült, hogy a PSZÁF. De nem. Meg is beszélnek egy időpontot egy benzinkút parkolójába. Bár a pofa dünnyög valamit a benzinkutakról és az átvizsgálásokról, de Gábor ezt már nem hallja. Jár az agya, vajon észreveszi-e az olajzabálást? De hogyan venné? Csak nem megy vele ezer kilométeres próbautat… Elvigyorodik, nem lesz itt baj, ráadásul a BUX index is hasít, ez az ő hete lesz!

Másnap

Mindketten pontosan érkeznek a kútra. Az AutoRevizor egyből nekilát, valami műanyag eszközt érint a fényezéshez, több helyen is. Gábor felkészült. Tudja, hogy ez a rétegvastagság-mérés. Az átvizsgáló elégedetten dünnyög – gyári a fény. Azután elővesz egy tabletet és egy kisebb kütyüt, amit a kocsi műszerfala alá csatlakoztat. Gábor nagyot nyel, de a hidegvére nem hagyja el. A fazon nézegeti az adatokat, majd közli, hogy nincsen hibakód. Gábor felröhög magában. Ezt a balekot! De még molyolgat valamit ez a szerencsétlen. Pedig vissza kéne érnie lassan. Ebédszünet lesz, és a bögyös recepciós kis csajt jó lenne fűzni egy kicsit. Bomba alakja van, és már többen is rámozdultak. Hiába, no, a pénzügyi szektorban nagy a verseny… A csávó közben elmélyülten matat a tableten, mormog magában, csóválja a fejét. Mi a franc van, nem azt mondta, hogy nincsen hibakód? Valami élő adatokról hadovál, és katalizátorról, meg lambda-szondákról. Ezeket mintha a szerelője is említette volna. Elkezd izzadni, érzi, baj lesz. A fazon megkérdezi, hogy eszi-e az olajat a kocsi. Gábor belülről felsikolt: NEM! – de ez egy néma NEM marad, helyette nem tudom, szerintem nem – nyögi elhaló hangon. Hogy lehetek ekkora balfasz?! – áll leforrázva. Csak egy határozott nemet kellett volna mondanom. Ma este még egyszer megnézem a Wall Street farkasát, nem árt felidézni az ott tanultakat.

Közben a Revizor magyaráz. Ennyi kilométernél még nem kéne problémának lennie a katalizátorral. De a magas olajfogyasztás magyarázat lehet erre. Gábor megsemmisülten autózik vissza az irodába. Menet közben csippan a telefonja, esik a forint, a Matolcsy megint bejelentett valamit, a kínai befektető vissza akar lépni az üzlettől, amin fél éve dolgozik. Te jó isten, mi jöhet még…

A kedves nyugdíjas házaspár megkímélt autója

Béla bácsi és Marika néni kicsivel hetven felett vannak. Becsületes, dolgos emberek, nemrég ünnepelték az aranylakodalmukat. Béla bácsi még autót szerelt a Tefunál az átkosban. Ezekhez a modern kocsikhoz már nem nagyon ért. Családi kisautót árulnak, kevés kilométerrel. Dízelt.

Ebbe az idillbe toppanok be átvizsgálni a család szeme-fényét. A jobb oldala meg volt húzva picit, de az XY - és itt mond egy, az autós szakmában jól ismert nevet - jó barátjuk, és a márkaszervizében minden sérült elemet kicseréltek. Milliós tétel volt a javítás. Nagyot nyelek, vastagon fogott a ceruza... Kérésemre kiállnak az autóval a garázsból, de mit ad isten, úgy sikerült megállni, hogy a jobb hátsó ajtót csak résnyire tudom kinyitni. Biztos véletlen. Hiszek a véletlenekben. Körbeszaladok az autón, gyári fény mindenhol, kivéve a jobb hátulja. Megkérem Béla bácsit, álljon már arrébb legyen szíves egy fél métert. Dörmögve megteszi. Kitárom az ajtót, hát a küszöb, B-oszlop javítva van, és a C-oszlop alja is 400 és 1200 mikron között. Gitthegyek mindenütt. Meghúzták, mi? Ezt bizony nem cserélték, jelentem ki magabiztosan az idős úrnak, és az időközben kiérkező fiának. Viszont kalapáltak serényen a szervizben. Az kizárt, ne állítsak hülyeséget – ugranak nekem hárman is, és kapok hideget-meleget. Különben is jó barátjuk az XY, kapom meg újra. Talán új barátok után kéne nézni, gondolom, de csendben maradok. Valaki hazudik.

Még a részecskeszűrő nyomáskülönbség-szenzoron mérek egy komolyabb értéket - a dízelt nem városi használatra tervezték. Összepakolok, mert a hátamon érzem, már nagyon portán kívül látnának.

A tanulság pedig az, hogy a magánszemély által árult autók ugyanúgy lehetnek taposóaknák, mint a csúnya, rossz nepperek által kínáltak. Továbbmegyek, egy magánszemély ugyanúgy folyékonyan tud hazudni, mint egy nepper. Sőt.