Amikor olyan hülye vagy, hogy az óratekerés sem sikerül

A mai tanulságok:

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

Azért nem minden nepper csaló.

Az óratekerők sem végeznek mindig profi munkát.

Fontos lehet az autó tüzetes átnézése, az ottfelejtett papírfecnik olvasgatása.

Nyárutó…

A szabadság utáni első munkanapom. Szinte még a számban éreztem a Jamon Serrano enyhén sós ízét és a behűtött söröskorsón legördülő vízcseppeket is látni véltem magam előtt. Hangos dudaszó törte darabokra az emlékképet. A türelmetlen autós egy pillanat alatt repített vissza a valóságba. Tudtam, hogy újra itthon vagyok. Egy könnycseppet elmorzsolva rendületlenül haladtam célom felé.

Az időjárás a spanyol nyarat idézte még szeptember elején is. A térköves-murvás kereskedésben érzésre úgy hetven fok lehetett, a tűző napon álló autóban kicsit több. Akik még nem olvasták a különböző oldalakon megjelent írásaimat, azoknak a szokásosnál kicsit részletesebben mesélek most a munkámról.

Az AutoRevizor

Használt autókat vizsgálok át, a reménybeli vásárlók megrendelésére. Évek óta járom a kereskedéseket, és próbálom kiszűrni a rossz vételeket. Van mit. Lassan nincsen olyan extrém szituáció, ami ne történt volna meg velem, és nincs az átverésnek olyan formája, amivel ne találkoztam volna. Persze sokszor nincs szükség sherlocki észjárásra, a fásult és/vagy szellemileg kevéssé pallérozott használtautó-kereskedők (gúnynevükön nepperek) saját magukat is képesek lebuktatni.

Mostani esettanulmányunk tárgya egy nem túl izgalmas, de annál megbízhatóbb Ford Focus kombi. A 101 lovas verzió, 2010 környékéről. Bombabiztos vétel, mi baj lehet egy ilyen vásárlásakor?

Sok esetben az ügyfelem vidéki, vagy éppen dolgozik, ezért nem tud velem tartani az átvizsgálásra. Ilyenkor én intézem az időpont-egyeztetést az eladóval, átvizsgálom az autót, majd e-mailben elküldöm a kész anyagot. Ez tartalmaz többek között hétköznapi nyelven íródott állapotlapot, hogy a laikusok is megértsék. Sőt, telefonon minden esetben elmondom a véleményem a kiszemelt kocsiról, legyen az negatív vagy pozitív.

Itt most ügyfél nélkül mentem. A kulcsokat gyorsan megkaptam, indultam is volna az autóhoz, de volt egy pár perces előadás arról, hogy milyen tuti vétel a verda. Ezt - kicsit türelmetlenül ugyan, de - végignéztem, megvolt a helyi folklórműsor is. Szerencsére ezután magamra hagytak. Ezt pont így szeretem, nem jó, ha az eladó ott zsibong körülöttem. Átvizsgáltam kívülről az autót, semmi extra probléma, olyan közepes állapot. Nem jó, de nem is tragikus.

Beültem, jöhet a diagnosztika. Erről röviden és leegyszerűsítve annyit kell tudni, hogy a 2001 után gyártott autókban kötelező jelleggel megtalálható egy 16 pines csatlakozó aljzat – ezt hívjuk OBD-nek (európai változat: EOBD). Ez egy szabványos csatlakozó, melyet leginkább a kormány alatt találunk. Némely csintalan autógyártó persze a leglehetetlenebb helyekre dugja el. De nem a Ford. Rádugtam a diagnosztikai interfész csatlakozóját, ami Bluetooth-kapcsolattal kommunikál a tabletemmel, amin az értékelő program dolgozik. Elkezdődött az autó vezérlőinek a kiolvasása, ami néhány perc alatt végbemegy.

Fókuszban az óratekerés

Ezalatt nézelődtem az autóban, hátha találok valamit, amit jelezni érdemes az ügyfelemnek. Az anyósülés előtti napellenzőt lehajtva egy összehajtogatott A4-es papír hullott az ölembe. Kíváncsian nyitottam ki és bizony meglepődtem. Egy holland vizsgalap volt, az alvázszám szerint ehhez az autóhoz tartozott. A benne foglaltak alapján bő egy éve 220 ezer kilométer volt a Fordban. Ez még nem is lett volna baj, ha így hirdetik, és a műszerfalról nem 152341 égett volna bele a retinámba. Nos, ez egy arcpirítóan nagy bukta, gondoltam, de a java még hátravolt. A diagnosztikai kiolvasás szerint az autóban 15234 kilométer van. Na mármost, aki visszatekerte, az annyira hülye, hogy nincs tisztában a számokkal – ez mondjuk nehezen elképzelhető egy ilyen foglalkozást űző „szakembernél” –, vagy pedig a nagyüzemben végzett munkánál egy gyors elütés elő is fordulhat. Esetleg a sok használattól ragadnak a billentyűk.

De mi is itt a probléma. Az óratekerést a törvény bünteti – persze ha bizonyítható, hogy ki tette. Az autó a holland magánszemély – holland kereskedő – német (arab, török, román stb.) kereskedő – magyar kereskedő utat is bejárhatja. Lássuk be, hogy erősen leterhelt rendőreink nem ennek a kibogozásával fognak heteket eltölteni. Kétszázezer kilométer felett nem nagyon vesz autót a magyar. Ezért be kell tekerni a futásteljesítményt ez alá. És nyilván, így a vételár is magasabban helyezkedik el, holott az autó állapota nem indokolná ezt. Sőt, a diagnosztikából az is leszűrhető, hogy a katalizátor működése nem túl hatékony – aminek a cseréje egy komolyabb költség lesz az autó életében. A kétmillió körüli ársávban akár 3-400 ezer forint különbséget is jelenthet ez a kb. 70.000 kilométer. Ez tiszta haszon a csaló neppereknek.

Visszabaktattam a kulccsal az irodába.

- Átnézted?
- Át – felelem, és próbálok szúrós tekintettel nézni. Már nyílt a szája, de rám pillantott, és egy szót sem szólt – csak eltette a kulcsot.

Mindezek fényében ügyfelem természetesen elállt a vételtől, a kereskedő pedig vért, verejtéket nem sajnálva dolgozik azon a jövőben, hogy megértő társra találjon ez az egykor szebb napokat látott Focus.