Mindennapi roadsterünket add meg nekünk ma - Teszt: BMW Z4 30i
Elvillanyosodó autós világunkban a kupék, kabriók és roadsterek jelentik a túlélők kisebb csoportját azoknak, akiknek a vezetés többet jelent puszta helyváltoztatásnál. A BMW Z4 jó eséllyel a márka utolsó kétszemélyes vászontetőse belső égésű motorral – de lehet, hogy bármilyennel. És négyhengeressel is megvan az élvezeti értéke, ha nem garázskirálynőként tartják.
Először is a laikusok számára tegyük tisztába: nem minden nyitható tetős autó kabrió. A BMW konfigurátorában azokat a négyes és a nyolcas szériánál kell keresni, a kétüléses Z4 pedig a klasszikus roadster. Pár éve volt szerencsém a nyolcashoz, már akkor sem értettem, miért cipelne valaki magával még egy méternyi autót feleslegesen. Hiszen az ötméteres csónak hátsó sorában képtelenség felnőtt emberként méltósággal ülni. Lábtér esetleg jobb oldalon van az első utas kárára, fejtér pedig kizárólag nyitott tetővel. Csak akkor meg szélfogó nincs, orkánban utazni pedig nem jó móka. A harmadik generációs Z4 belseje viszont majdnem ugyanazt a kényelmet és minőségérzetet nyújtja, csak féláron.
Követem!
A hazai utakon is viszonylag fájdalommentesen használható
Bár tagadhatatlanul megvan a varázsa a hatalmas nyolcasnak, a Z4 felbukkanását is tekergő fejek kísérik. A megjelenésekor még furcsának találtam a dizájnt, pláne a kifejezetten harmonikus keménytetős E89 után hatott eklektikusnak az újra vászontetős élvezeti cikk. Az alapvető dolgok itt is megvannak: a motorháztető hosszú, a far rövid. Viszont a túlnyúlások és a szélesség is relatíve nagy. De valahogy nekem mostanra beérett a forma, és ebben nyilván komoly szerepe van a közben egyéb modelleken elhatalmasodott veséknek is. Az arányok mindig is stimmeltek, csak valahogy túl sok rajta a történés. De az elképesztően mély lila valahogy elsimítja a sok lyukat és vágatot, és egy lapos, széles, misztikusan kívánatos tárggyá olvasztja.
Thundernight lila metálfényezést a facelift hozta magával, ahogy az alapáras M csomagot is
A modellfrissítést még én is csak a szín miatt ismerem fel, a „Thundernight” metál csak idéntől rendelhető, meg állítólag változott a vesék textúrája és a küszöb is. Most már alapáras az M csomag, és még a bőrkárpitért sem kell külön fizetni. Belül viszont kvázi semmi változás, és ez egyáltalán nem baj. Semmi problémám nem lenne az új BMW-k óriási kijelzőivel, ha nem tűntek volna el az alapvető funkciók gombjai. A Z4 ellenben maradt a régi, árnyékolós műszerfal-kialakításnál, és az ülésfűtésért sem kell menükben turkálni. A tetőtől mindössze tíz másodperc alatt meg lehet szabadulni, az őszi napfény a kiváló hifivel pedig igen vidám hellyé tudja varázsolni a kiváló minőségű belső teret. A legjobb, hogy az automata váltó előválasztó karja is megmaradt. Amit egyszerűen jó kézbe venni és tologatni, pláne az aktuális lakossági BMW-k tolókapcsolója után. Kézi váltóval csak a 184 lovas alapmodell kapható, de ahelyett mindenki jobban jár egy MX-5-tel.
Nem csak a minőségi kidolgozás miatt vidám hely a Z4 belseje
Ez a 30i a 258 lóerejével és 400 newtonméterével papíron már rendes sportautónak tűnik - ötfél körül volt százon az E46 M3 is. Csak itt egy négyhengeres turbós tucatmotor kapcsolódik a nyolcgangos hagyományos automata váltóhoz, nem pedig egy nyolcezret forgó szívó hathengeres. De legalább ezt nem kell hatvanezrenként csapágyazni, és akár nyolc literrel is elvan százon. Bizony, számokkal jobban érzékeltethető a derék B48-as kódszámú blokk működése, mint hangulatszavakkal. Mérges dörmögéssel kel életre, de menet közben már inkább háttérbe húzódik. És mivel egészen kis fordulatról is jól szedi a lábát, nem nagyon van értelme forgatni sem. Turbólyuk szinte nincs, 400 méteres nyomatékát pedig már 1500-as fordulattól leadja. Szinte dízelesen rugalmas, ezért a jól ismert nyolcsebességes ZF-váltóval kiváló krúzolós párost alkotnak. Csak a tűz hiányzik belőle, ami miatt érdemes lenne kinyomni a szemét. Ettől függetlenül becsületesen mozgatja a másfél tonnánál éppen csak könnyebb karosszériát. Jó-jó, az MX-5 ennek a kétharmada - de abba bizonyos méret felett be sem lehet férni, illetve az utasok nagy részének halálfélelme van benne.
A B58 kódjelű négyhengeres 258 lóerővel jól mozgatja a közel 1500 kilót, csak a tűz hiányzik belőle
A BMW-t már csak a külméretei miatt sem veszik a forgalomban játékautónak, és hosszabb utakon is hozza egy átlagos kompakt komfortját. Nemcsak az ülések kényelmesek, csukott tetővel a menetzaj sem lehetetleníti el a Harman Kardon hifi élvezetét. És a nagy szilárdságú acélok bőkezű alkalmazásának köszönhetően meglepően merev a karosszériája. Nagyobb úthibákon persze megciccennek a műanyagok, de nyitott tetős autókra jellemző remegést egyszer sem éreztem benne. A jóval rövidebb és könnyebb négyhengeres miatt a súlyelosztás egészen kiváló. Csak a kormányzás szokás szerint steril és túlszervózott, az egészen közvetlen áttételezéssel együtt megszokást igényel. Az opciós sperrdifinek (M Sportdifferenciálmű) köszönhetően gépészkedni is lehet vele, már ha nem áll tőlünk távol a BMW-s hülyegyerek-imidzs. Sport+ módban még van némi elektronikus védőháló, de csúszósabb aszfalton így is meglepően hirtelen tudja eldobni a hátulját. Bár ebben nyilván közrejátszottak az életük vége felé járó 275-ös hátsó abroncsok is – ezeket majdnem túlzásnak érzem ehhez a teljesítményhez, mint ahogy a 255-ös elsőket is.
Ugyanis a túlságosan sok tapadás és a teljesítmény sem feltétlenül egyenes arányos a vezetési élménnyel. Nem véletlenül emlegetem egyfolytában az MX-5-öt, hiszen örömszerzés tekintetében még mindig az a referencia. De míg az „olcsó” japán roadster megmaradt az eredeti koncepciónál, a Z4 teljesen másról szól. Mivel a Mazdát anno nem sikerült megszorongatni a Z3-mal, a bajorok rögtön feljebb pozicionálták a Z4-et. Az E85 még a hathengeres motorokkal sem volt nehezebb 1300 kilónál, a keménytetős E89 viszont a súlya és hangolása miatt sem volt sűrű vendég a pályanapokon. Az aktuális G29-cel újra a sportosság irányába szerettek volna elmozdulni, de ez csak részben sikerült. Négy hengerrel ez az autó inkább egy nagyon szerethető nyitható tetős granturismo. A hazai utakon sem igényel a használata különösebb kompromisszumot egy hármashoz képest, lehet bele pakolni, és nem ráz össze, nem akad fel sehol. Mégis minden olyan napot ünneppé tud varázsolni, amelyiken süt a nap. Csak egyszerűen nem inspirál a veretésre.
El lehet tenni keresztbe, de Z4 ezzel a motorral inkább a vonulásról szól
Szóval a rendes hedonista BMW továbbra is hathengeres, ennek ellenére nem ítélem el azt, aki nem költ még közel ötmilliót a 340 lóerős M40i-re. Nem reprezentatív megfigyelésem szerint ugyanis sokan esnek abba a hibába, hogy megvesznek egy nagymotoros, nagyon erős valamit, amit aztán ünnepnapokon se vesznek elő. Ellenben a Z4 30i éppen eléggé kommersz ahhoz, hogy ne sajnálja az ember nap mint nap használni. Annál is inkább, mert az alapárakat tekintve közel egymillióval olcsóbb egy M csomagos 330i-nél. Márpedig az élet rövid - ugye, mennyivel vagányabb lenne egy exhibicionista roadsterrel járni, mint egy lakossági limuzinnal?
Lapozd végig a galériát is!
Három az egyben! Justin Bieber egy szetten belül rögtön három 2025-ös trendet is hozott
Justin Bieber összeállításának elemei együtt, de akár külön-külön is jó befektetések lehetnek 2025-ben.
Ez az apró szokás segít energikusabbnak maradni reggel
Nem mindegy, mikor kelünk fel – és ezt most nem úgy kell érteni, hogy aki tovább alszik, kipihentebb.
Ezzel a feltétellel játszana Marvel-filmben Adrien Brody
A brutalista főszerepéért Oscar-díjra jelölt színészzseni egyáltalán nem zárkózik el a szuperhősfilmektől, de nem vállalna el akármit.
Nagyon vagány lett az új porschés Honor-csúcsmobil
A Honor Magic 7 Pro jelentette az alapot a Porsche Design-féle Magic7 Pro RSR-hez.
Chevy kisbuszból készült a legkirályabb hómobil
Talán nem a leggyorsabb, de mindenképpen a legsokoldalúbb, ha a havas akadályok leküzdéséről van szó.
10 elképesztően furcsa idegen lény a sci-fi filmek történetéből
Nem minden esetben a külső a fontos, de azért akadnak fantáziadús teremtmények.