„Mégsem mehetek Napóleonként sörözni” – Haumann Máté
Mit jelent egy magyar színész életében egy olyan szuperprodukció, mint az Oppenheimer? Erről is beszélt nekünk Haumann Máté.
Moralista, akit a hatalom sosem érdekelt, mert – mint mondja – az minden esetben aljas, kapzsi, hazug és csaló. A titkok foglalkoztatják, a sötét, buja, az egész életmódunkat átfestő érzelmi és érzéki, hazug és igaz vágyaink. Minden, amiről Csehov beszél. Sőt, nem csak Csehov, hanem Füst Milán is, akinek a naplója mindig ott van az éjjeliszekrényén. Verebes István mesél színházról, egy hatezer dolláros dalszövegről, az értelmiség árulásáról, és arról, hogy a világ legnagyobb teljesítményét érheti el valaki, ha akkora a habzás, hogy senki észre sem veszi, miközben a közönség a rosszakat élteti.
Évekkel ezelőtt azért szerettem volna beszélgetni vele, mert kíváncsi voltam, ki ez az önfejű, szókimondó és megosztó színész az Örkény Színházban. Most, 2024 tavaszán már az érdekelt, ki ez az ember, aki egyre kevésbé provokál, aki sokkal inkább abba fekteti az energiáit, hogy megértsen dolgokat, mintsem abba, hogy rögtön véleményt alkosson. Persze az erő, a vadság még ott van Nagy Zsoltban, de már nem ezeken a tulajdonságain van a hangsúly, hanem azon, hogy tudja, nem kell mindig a legjobbnak lennie.
A ferencvárosi Broadwayként ismert Ráday utca idén is megtelik élettel november 2-5. között, amikor újra megrendezik a már hagyománnyá vált színházi fesztivált. Az Itt és Most Társulat, a Kettőspont Színház, a MáSzínház, a Pinceszínház és a Stúdió K, valamint a VerShaker produkció közösen mutatja be a Ráday Utcai Színházi Találkozót (RUSZT).
Barnabás elmeséli, milyen volt azután együtt dolgozni Tom Cruise-zal, hogy itthon a színházak lepattintották, mit köszönhet a Barátok köztnek, és mire számíthatott az, aki vidékről próbált a pesti színházakba bejutni.