A szaúdiak elveszik a focinkat?
A válogatottjuk pofozógép, klubjaik viszont sorra vadásszák le az európai topcsapatok sztárjait. És nemcsak azokat, akik már levezetni mennek.
December utolsó napjaiban korunk egyik legjobb labdarúgója, Cristiano Ronaldo bejelentette, hogy az Al-Nasszr együtteséhez igazol. Igen, Szaúd-Arábiába. Persze ő már akkor is 37 éves volt, és bár simán erőssége lehetett volna még a legtöbb európai topligás csapatnak, minden további nélkül el lehetett fogadni, hogy pályafutása vége felé keresne még egy kis zsebpénzt (évi kb. 80 milliárd forintot). Márpedig ha valami, akkor pénz akad bőven arrafelé. Levezetni persze elvétve már eddig is mentek oda klasszisok, de Ever Banega, David Ospina vagy Luiz Gustavo neve azért legalább egy polccal lejjebb található, mint Ronaldóé. CR viszont beindított egy olyan lavinát, amely már a csúcson lévő játékosokat is sodorja.
Követem!
Szaúdi foci: pofozógépből meglepetés?
Az országban az ötvenes évek végéig leginkább csak regionális szinten létezett futball, a nemzeti szövetség 1956-ban alakult, rögtön be is lépett a FIFA-ba, egy évre rá pedig elindult az első országos sorozatuk, a Király Kupa. Szintén 1957-ben játszotta első meccsét a válogatott, Libanonnal végeztek 1-1-re. A bajnokság a hetvenes évek közepén jött létre, de csak 2007 óta számít profiligának. A legsikeresebb klub a 18-szoros bajnok Al-Hilal, a címeres mezt legtöbbször Mohammed Ad-Daía (Al-Daeya) kapus öltötte magára, 173 szerepléssel csúcstartó.
A szaúdi válogatottnak világszinten kiemelkedő eredményei nincsenek, bár 1992-ben másodikok lettek a Konföderációs Kupán, és első vébéjükön, az 1994-esen két győzelemmel (Marokkó és Belgium ellen) még a csoportból is továbbmentek. 1998-ban a franciáktól kaptak nagy (4-0-s) zakót, négy évre rá a németek verték rommá (8-0-ra) őket, 2006-ban Ukrajnától kaptak sima négyest. Tavaly viszont igen nagy meglepetést okoztak Katarban, amikor 0-1-ről fordítva verték a későbbi világbajnok Argentínát. Ettől persze az ország bajnoksága még nem lett egy csapásra bitang erős. Hiába is mondja akár maga Cristiano Ronaldo, hogy a szaúdi liga jobb, mint az amerikai, elég egymás után megnézni egy-egy meccset, hogy lássuk a különbséget.
Arab pénzek az európai fociban
Az arab országok nem pont parádés eredményeik miatt váltak tényezővé az európai klubfutballban. Ehelyett nem túl meglepő módon a pénz segítségével. Itt persze nemcsak a szaúdiakat kell említeni, hiszen a Manchester City az egyesült arab emírségekbeli Manszúr sejk érdekeltségébe tartozik, a Paris Saint-Germain elnök-igazgatója a katari Nasszer Al-Khelaifi, az Aston Villa az egyiptomi Nassef Sawirisé, a Newcastle Unitedben a szaúd-arábiai állami befektetési alap szerzett többségi tulajdonrészt.
A Manchester City idén fel is ért a csúcsra:
A jelenségnek amúgy neve is van: sportwashing, azaz sportmosás – ami nem azt jelenti, hogy ki tudja leggyorsabban kimosni például a mezeket, hanem a sporttal való tisztára mosást takarja. Vagyis amikor egy cég vagy éppen ország azért fektet be jelentős összegeket a sportba, mert így akarja szebbé tenni imázsát, elfeledtetni vagy elfedni olyan súlyos dolgokat, mint fegyveres konfliktusok, szabadságjogok korlátozása, éhezés, járványok és egyéb emberi jogi problémák, amelyeket nem tudnak vagy egyáltalán nem is akarnak kezelni.
Csakhogy a legújabb trend szerint már nem a pénzt hozzák, hanem a játékosokat viszik.
Levezetés mindig is volt
Minden sportoló karrierjének van valamilyen íve. Ha egy sztárfocistát veszünk alapul, akkor az esetek többségében elindul egy kisebb csapatból, onnan – akár egy köztes lépcsőfok beiktatásával – eljut valamelyik európai topligába, adott esetben annak élklubjába. Amikor már benne van a korban, több út áll előtte. Vagy befejezi a csúcson, mondjuk egy Real Madrid-szintű csapatban, mint Zinédine Zidane. Ehhez alapos önismeret szükséges, és nehéz meghozni a döntést, hiszen még mindig a legmagasabb szinten teljesít. Vagy hazatér például a nevelőegyesületéhez, ahol fizetési igényeiből lejjebb adva tud még segíteni pár évig. Erre példa Gianluigi Buffon, aki az olasz másodosztályú Parmából vonult vissza, elutasítva egyébként szaúdi gigaajánlatokat is. Vagy a harmadik út, hogy egy dúsgazdag, de szakmailag nem kiemelkedő csapathoz lép le levezetni. Ezt teszi most Lionel Messi is Amerikában, az Inter Miaminál.
Gigi Buffon pályafutását itt dolgoztuk fel:
Csakhogy míg eddig ezt a harmadik utat leginkább a korosodó sztárok választották, addig most, főleg Cristiano Ronaldo átigazolása után már a fiatalabbak is megteszik, olyanok, akik még kényelmesen ellehetnének évekig a legerősebb európai bajnokságokban.
Kik mentek el, és kikre vadásznak?
Ronaldo után a következő toplistás név a friss aranylabdás Karim Benzema volt, aki a maga 35 évével simán belefér az eddigi profilba, azaz abszolút levezetni érkezett az Al-Ittihadhoz. A 32 éves Rijad Mahrez épp most nyert Bajnokok Ligáját a Manchester Cityvel, és ő sem lesz fiatalabb, nála is érthető a lépés, ahogy a Liverpool csapatkapitányánál, a 33 éves Jordan Hendersonnál sem lepődünk meg – neki amúgy Steven Gerrard lesz az edzője. Hunyorítva N’Golo Kanté és Roberto Firmino is besorolható ide, de 31-32 évesen mondhatnánk korainak is a döntést.
A másik táborban ott van mondjuk Moussa Dembélé (27), Malcom (26), Seko Fofana (28). Az a Szergej Milinkovics-Szavics is elcsábult 28 esztendősen az Al-Hilal kedvéért, akit amúgy a Juventus is csábított, és Fabrizio Romano transzferguru szerint a 26 éves Franck Kessié sem a Juvét választotta, hanem az Al-Ahlit. Ide kívánkozik az Interrel tavasszal BL-döntőt játszó Marcelo Brozovic (30), a fél Európa által hívott, Nápolyból nemrég a Chelsea-be szerződő, most továbbálló Kalidou Koulibaly (32), a kifejezetten fiatal Jota (24), Rúben Neves (26), a legjobb kapuskorban lévő Édouard Mendy (31), vagy a liverpooli közönségkedvencből a Bayern kegyvesztettjévé váló Sadio Mané (31) és a Liverpoolt elhagyó Fabinho (29) neve is.
Kinézték már maguknak a világbajnok Paul Pogbát, az Európa-bajnok Marco Verrattit, megkörnyékezték Kylian Mbappét, szemeznek Bernardo Silvával. Lehetne még folytatni.
Nem a pénz? Nem a frászt!
Amikor egy topjátékos a legfelső polcról egy ilyen, kisebb presztízsű ligába szerződik, elkerülhetetlen a magyarázkodás. Maximumra pörgetik a bullshitgenerátort, és rágyújtanak az „új kihívásra volt szükségem”, „számomra a foci örök szenvedély” és hasonló közhelyekre. Vannak persze olyan kivételes esetek, amikor egy játékosról köztudott, hogy szülőhazájában iskolákat vagy kórházakat épít a keresetéből, nem pedig Ferrari-gyűjteményre és luxusvillákra költi, de leggyakrabban igenis a pénzről szól minden. Ezt mondta ki kendőzetlenül a korábbi nigériai válogatott – átutazóban, kölcsönben még a Manchester Unitedet is megjárt – Odion Ighalo is.
Oké, pénzből van is elég, ezeket a transzfereket az állam is nagy erőkkel tolja, szemrebbenés nélkül talicskázzák a pénzt, ha kell. Aki pedig azt mondja, az olajdollárok egyszer elfogynak, megnyugodhat: olyan szerteágazó befektetéseik vannak már, hogy mindig lesznek források valahonnan. A pénzügyi fair play sem köti őket, azt csinálnak, amit akarnak.
A végtelen pénz sem garancia a sikerre:
Nincs is ezzel semmi probléma, ha az ember felvállalja, hogy fenébe a szakmai szempontokkal, van az a pénz, amiért elmegyek oda focizni. Mert akárhogy csűrjük-csavarjuk, egy ilyen lépéssel gyakorlatilag lezárja a karrierjét a játékos, nem nagyon van visszaút, sőt egy tradicionális futballnemzetnél, ahol a szövetségi kapitánynak vannak választási lehetőségei, még a válogatottból is kiírhatja magát, ha alacsonyabb szinten futballozik.
Mert ha a nevek szép lassan meg is lesznek, és minden csapatba jut néhány világklasszis, akkor sem gondolom, hogy egyhamar tényezővé válik a szaúdi liga, talán még más kontinenseken is kimutatható nézettsége lesz. Messze nem jelent majd olyan motivációt a sokat látott labdarúgóknak, mint mondjuk a Bajnokok Ligája.
Szinte már hallom a felvetést, ami szinte minden hasonló témájú cikk kommentmezejében előkerül: miért, te nem mennél el máshová sokkal több pénzért? Teljesen jogos a kérdés, és magától értetődőnek tűnik, hogy valaki havi 180 ezer nettó helyett szívesen választja a 300-at, 400 helyett a 600-at, egymillió helyett a két és felet. De azért itt eleve sokszor 30-60-100 millió forintnak megfelelő HETI bérekről beszélünk az európai kluboknál. Értem én, hogy a szaúdiak ehhez nem hozzáadnak, hanem megszorozzák vagy hatványozzák, de eddig sem volt kétséges, hogy elképzelhetetlen luxuskörülményeket tudnak maguknak megteremteni. Ezen a szinten mit adhat még hozzá az életszínvonalhoz egy efféle szuperszerződés?
A futball romantikája
Baj-e, hogy elindult ez a folyamat? Hiszen jó a játékosoknak, akik elmennek, mert betegre kereshetik magukat. Jó a szaúdiaknak, mert nézettebb lesz a bajnokságuk, egészen biztosan nagyobb érdeklődés veszi körül már most, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Jó lehet azoknak a drukkereknek, akik inkább egy-egy játékosért rajonganak, mintsem egy adott klubért szorítanak. A nagy hagyományokkal rendelkező együtteseknek már kevésbé, mert nem lesznek képesek versenyezni ezekkel az ajánlatokkal.
Én viszont a futball romantikáját féltem. Azokat a történeteket, amikor a mélyről induló srác világraszóló karriert fut be, majd ő lesz a klubhűség mintaképe. Vagy éppen utolsó erős éveiben még tol egy erőset annak a csapatnak a szekerén, ahonnan nekifutott Európa meghódításának. Sőt, esetleg épp ellenkezőleg: közellenség lesz a lelátók népének szemében, mert lecserélte a Barca-címert a Realéra, vagy fordítva. Remény még van, hiszen akad, aki kész beinteni a pénzesőnek: Gigi Buffon 45 évesen inkább visszavonult, mint hogy elfogadja hosszú pályafutása jó eséllyel legjövedelmezőbb szerződését, Kylian Mbappé pedig le sem ült tárgyalni a kérőkkel. Az edzők közül José Mourinhónak és Max Allegrinek sem engedte az egója a kalandozást.
De az átigazolási időszaknak még nincs vége.
7 borzongató szörnyeteg a filmtörténelemből
Léteznek olyan rémségek, amiktől mindenkinek feláll a szőr a hátán!
Méregzöld méregzsák: elég brutál lett a BMW M4 CS
A Competition és a CSL közé ékelődik be a legújabb M-es BMW, amelynek sorhatosa két turbóval üvölt.
Ezt tudják a legújabb Apple iPad tabletek
Az Apple bemutatta a legfrissebb iPad Airt és a vékonyabb iPad Prót, utóbbi ráadásul az erőteljesebb M4 chipet is megkapta.
Ezt a 6 dolgot kerüld, ha nem akarod erősíteni a szorongásodat
A túl nagy stresszre mindenki másképpen reagál: van, aki ingerlékenyebb lesz, más inkább befordul. Ezek a magatartások kerülendők.
Emlékszel még a Nokia 3210-re? Most feltámadt, és ennyibe kerül
Minden idők egyik legikonikusabb mobiltelefonja visszatért, de persze nem pont olyan, mint régen.
Nem is egy, rögtön három Omegát villantott Barry Keoghan a Met-gálán
Az ír színész mindkét csuklójára, de még mellényzsebébe is jutott egy különleges darab. Azért a többiek sem spóroltak.