Borsodig mentünk az ebédért, de megérte - Suzuki: Négy égtáj ízei - 1. rész

Négy égtáj ízei - Sorozatunkban négy különleges helyet mutatunk az ország egy-egy égtáján, ahová érdemes elutazni, hogy együnk egy jót, és megismerjük az adott tájegység szépségeit.

Mályinka odébb van, na. Pesttől sincs közel, de azon túlról tényleg nagy levegőt kell venni ahhoz, hogy célba vegyük Északkelet-Magyarországot csak azért, hogy együnk egy jót. Pedig néha érdemes felkerekedni, beülni az autóba – erre az egyik legjobb indok Pohner Ádám aprócska kis étterme, az Iszkor.

A fiatal séfet előbb a Bocuse d’Oron induló Molnár Gábor commis-jaként, vagyis konyhai segédjeként ismertük meg, majd ettünk nála a Séfodúban, a budapesti lakásétteremben, követtük a spontaneitásról híres Olimpiába, kóstoltuk főztjét Balatonszemesen, a Kistücsökben, majd végignéztük, ahogy visszatér séfként a világbajnokságnak tartott Bocuse-ra. Figyeltük akkor is, amikor Tatára ment a rendkívül kifinomult Platánba Pesti István mellé, így amikor tavaly augusztusban kiderült, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, nagyanyja falujában folytatja mindentől távol, azért egy kicsit meglepődtünk.

Ne maradj le cikkeinkről, like-olj minket a Facebookon is!

Követem!

forrás: InStyle Men

Pohner Ádám nagymamája falujában indított éttermet

Ülj fel te is a Nosztalgiajáratra és nyerj egy Suzukit egy teljes hónapra!

---

Bizonyára neked is van egy olyan történeted, ami meghatározó számodra a gyermek- vagy fiatalabb korodból. Írd meg nekünk és mondd el azt is, hogy milyen helyszínhez kötődik az esemény! Csatolj képet vagy videót! További részletek és jelentkezés: https://suzukinosztalgiajarat.hu/

Amikor megosztotta velünk a hírt, még javában a falu régi kocsmáját verték szét – partnere a munkában és az életben is Kun Luca, akivel együtt álmodták meg a patakparti Iszkort. A névadó, helyi nyelvjárásban berkenyét jelentő fa ugyan nincs a frissen megépült terasz mellett, de a szó és az egész környék a gyermekkor nyugalmát adja vissza Ádámnak.

Csak előre, édes fiam

Bóklászhatnék Nógrádon keresztül is, a kátyús szakaszokat is bírná a Suzuki Jimny, de kelet felé azért sokat spórolhatunk az M3-assal. A tempomat beakasztva száztízre, a motor 3500-on hörtyög. Menne még bőven tovább is, de a kompakt terepjárónak ez esik jól, érezni, addig megy így teljes nyugalomban, amíg csak tart az üzemanyag.

forrás: InStyle Men

Nem jön zavarba, ha el kell hagyni az aszfaltot

Index Eger felé: mindig jólesik visszakanyarodni a városba, ahol négy évet húztam le kollégistaként. A Klapka utcába be is fordulok, muszáj legalább a szélvédőn át megnézni az épületet. Nem is tudok elmenekülni az emlékek tolulása elől, de ez ilyen, sőt szerintem az autó is rásegít; a szögletes, retró kaszni is szentimentálissá tesz, képes felerősíteni az érzelmeket.

Innentől már minden egy kicsit hazai terep: eszembe jutnak a régi túraútvonalak, a piknikek vagy a kavicsos dűlőutak a szőlők között, ahova kijártunk szüretelni ösztöndíj-kiegészítés gyanánt. Ebben a Jimny is partner, adja alám a lovat: keskenyebb bármelyik divatterepjárónál, mindenhol elfér, fordulóköre icipici, 130 Nm-es nyomatéka pedig tökéletesen elég ahhoz, hogy dombról fel, dombról le üzemmódban, aszfaltmentesen távolodjak el a várostól.

forrás: InStyle Men

A sziklák közt is otthonosan mozog

Nem nagyon van már ebben a méretben olyan autó, ami létravázas, merev tengelyes – a szigorodó környezetvédelmi normák miatt ez is átcsúszott a kisteher kategóriába, így nem véletlen a rács a két ülés mögött. A hátsó pad helyett most 863 liter csomagtér látható: ahogy a Suzuki, ez sem nagy, de arra elég, hogy szomorúan csúszkáljon hátul a fotóstáska.

Szarvaskő előtt végre jött egy szakasz, ahol összkerékbe kapcsolhattam. Ugyan a gyári gumi gyakorlatilag utcai, de 4x4-ben zokszó nélkül csoszogott fel a kaszáló melletti kaptatón. Az utat traktorok vagy teherkocsik gyúrták ki: billegve, szlalomozgatva mászunk, nem csak én élvezem, hanem a Jimny is. Sajnos a felezőre nem volt igény, jó lett volna még egyet húzni a karon – imádom, hogy ezen a kocsin minden ennyire analóg.

forrás: InStyle Men

Háttérben az Iszkor étterem

Forgassuk meg a szánkban a szót: szívóbenzin. Emlékszem, két-három évtizede az autóbuzik áhítatosan ejtették ki a turbó szót, ma meg párás tekintettel nézünk azokra a kocsikra, ahol nincs ilyen. Bizony, érezni, ezt az egyötös négyhengerest arra gyártották, hogy sokáig tegye a dolgát, s rápillantva az ezeréves Samurai-okra, a kerekített sarkú első generációs Jimnykre, ebben is benne van a több évtized ígérete.

Fák alatt, rétek mellett

Vissza az aszfaltra. Ugyan erdő alatt is elsunnyoghatnék Mályinkára, de ahhoz sok idő kell. Mondjuk a kanyargós aszfalton sem nagyon lehet tolni, de nem is esne jól – a Suzukiban ott van valamiféle zen-buddhizmus, a felvállalt szerénység. Kapcsolgatni sem nagyon kell, ötödikben hetvenöttől zokszó nélkül megindul, az ablakok lenn, a Bükk levegője még a forró nyárban is jólesik.

forrás: InStyle Men

A terasz nemrégiben épült

Hevesnek vége, kezdődik Borsod, hasam is jelzi, hogy közeledünk az Iszkorhoz. A „főút” melletti épületet könnyű megtalálni, éppen a székeket igazgatják a frissen elkészült teraszon. Az étteremben jóval többen sürögnek, mint hittem: „Sodort minket az élet – ugyan ketten indultunk, és azt hittük, elbírjuk, de a második héten már hárman, februártól négyen voltunk, most meg úgy nyolc-kilenc ember munkája van benne” – mondja el Pohner Ádám.

Januártól április végéig telt ház volt, kétszer ennyi hely sem lett volna elég, meséli a séf. A teraszra mutat: „Most már harminc főt is kiszolgálhatunk, de ennél többet sem a hely, sem a konyha mérete nem enged meg. Rendkívül boldogok vagyunk, hogy így is hamar kialakult a törzsvendég réteg. A környékről, Eger és Miskolc vonzáskörzetében sokan járnak hozzánk, de a legfőbb piacunk Kazincbarcika. Megjelentek a szlovákiaiak is, de mindig örülünk, ha Budapestről vagy a Dunántúlról érkeznek hozzánk.”

forrás: InStyle Men

Az étterem ma már úgy harminc főt is ki tud szolgálni

Az asztalon közben megjelenik egy tál illatos, frissen a sütőből kivett borjúhúsos lasagne. A felszálló gőzök azt ígérik, hogy különleges élményben lesz részem. Belélegzem a hús, a szaft, a tészta és a fűszerek illatát, és várok, hogy hűljön kicsit. A borjút nem darálták, hanem rusztikusan, szálakra cincálva került a mártásba: a sajt lágysága és a hús mélysége remekül harmonizál a paradicsom savas, karamellizálódott aromáival.

Csak innen, a szomszédból

Az Iszkorban egyébként nincs hagyományos étlap, Pohner Ádám azokra a friss alapanyagokra támaszkodik, amelyeket a környékről szerez be: „Törekszünk a gazdákat bevonni a munkába. Elsőre senki sem gondolná, mennyi, gasztronómiai szempontból izgalmas kincs van itt. Ha kimozdulunk a Budapest adta komfortzónából, és energiát teszünk abba, hogy felfedezzük a termelőket, meglepő kincsekkel találkozunk.”

forrás: InStyle Men

Az ízek, az illatok és a színek is csodásak: borjúhúsos lasagne

A tardonai Horhos Völgyi Birtoktól szárnyasokat és marhát vásárolnak, de rajtuk keresztül már egy remek fürjforrást is talált Ádám. Van a környéken mangalica, csak egy ugrás a keleméri bárányos, de már a faluban is épül egy farm. A lillafüredi pisztrángos gyakorlatilag a hegyen túl van, bár kevéssé ismert tény, hogy egyik nevelőtavuk pont Mályinkán üzemel.

„Folyamatosan keressük az új ízeket a környéken. Együttműködünk kertészetekkel, de ha kell, van ponty, télen harcsával is dolgoztunk. Izsófalváról borjú érkezett a héten, míg a sajtokat a mónosbéli Sándor Tamástól hozzuk. A kávénkat Diósgyőrben pörkölik, a sörök a BAZ Beertől jönnek, míg a borok terén az Eger árnyékában kissé rejtőzködő bükki pincészetekre koncentrálunk. A Domaine Bükk például csak nekünk szállít Magyarországon, ők az összes tételüket külföldre adják el.”

Meglepetésként formás kis panírozott téglatest kerül elém. „Rántott borjúfej, remoulade, krumpli” – mondja egyszerűen Ádám, de beszél helyette minden falat. A roppanós pankómorzsa alatt kollagénes, ragadós, zseniálisan ízes, formába préselt fejhúsok várnak rám. Tökéletes.

forrás: InStyle Men

Rántott borjúfej, remoulade, krumpli

Jólesik pihenni a teraszon, nekifogni az emésztésnek. „Gyere, megmutatom, miért szeretem ezt a falut!” – szakítja meg a békességeskedést Ádám, és már kapaszkodunk is felfele. A Jimny még jóformán fel sem melegedhetett, már a falu tetején állunk. Alattunk pár nyaraló, lentről kedvesen integet nekünk egy idős úr, hogy álljunk meg nála egy pohár borra. Sajnos a kínálást vissza kell utasítanunk, de a dombok, az erdők képe kárpótol. „Szerintem innen sokkal szebb a panoráma, mint a falu kilátójából, de nézzük meg azt is!”

Gyalogosan, a jó ebéd után meggondolnám a sétát, de így, autóval sokkal barátságosabb. Állunk a fűben, Ádám körbemutat: „Egyszerűbb lenne éttermet csinálni a városban, vagy könnyebb lenne alapanyagokat rendeli egy nagykerből, de nekünk most nem az a célunk. Jó itt, és még ha több energiát is kell beletenni, ezen az úton akarunk menni tovább.”

forrás: InStyle Men

Lenyűgöző tájak minden irányban

Nézd végig galériánkat is: