Vannak olyan ételek és italok, amiket a világon sokfelé szeretnek és készítenek, de azért többnyire egy országhoz kötjük. Így a gulyás magyar, a kosheri egyiptomi, a fish and chips angol, a pizza olasz, a franciasaláta meg – na jó, az igazából szovjet, de megalkotójának, Lucien Olivier-nek állítólag valóban voltak francia felmenői, meg belgák is. Mindegy is, elkalandoztam, a lényeg, hogy az igazi pizza ugye olasz, olyannyira, hogy a szintén olaszok által készített 50 Top Pizza című kalauz eleve külön is rangsorolja a hazai ételeket Európa többi országától.
Ezért lehet, hogy a kontinens legjobb pizzériája spanyol, miközben mégsem:
Nagy merészségre vall tehát, ha valaki fogja magát, és felkerekedik, hogy mondjuk Németországból átköltözzön Itáliába, de nem azért, hogy az ottani pizzát tömje magába éjjel-nappal, hanem hogy maga is nyisson egy pizzériát. Pontosan ezt tette Thomas Hartke és Irene Horbrand, egy hatvanas éveiben járó német pár. Ők Münchenből települtek át az észak-olaszországi Liguria tartományba, és az Airole nevű faluban nyitották meg pizzázójukat.
Először 1975-ben jártak itt, akkor még csak nyaralni, de beleszerettek a helybe. Többször visszatértek, de életvitelszerűen csak az ezredforduló táján telepedtek le, igaz, annak is már majdnem negyedszázada. Sokáig a falu legjelentősebb bárját üzemeltették, 2016-ban vették át a pizzériát, az A Teirát. Azt mondják, kevésbé megerőltető itt a munka, mint az előző vendéglátóegységükben.
Tudták, hogy nem lesz könnyű németként pizzát készíteni az olaszoknak, de bátran belevágtak. Sőt, kísérletezni is mertek, nemcsak tradicionális helyi ízeket kínálnak, hanem a német hagyományokat és egyéb alapanyagokat is belevisznek. Van például savanyú káposztás, kolbászos, borjúhúsos pizzájuk, vagy pizzakebabjuk is, de akár kecskesajtot és lazacot is használnak feltétként. Amit lehet, a helyi piacokon szereznek be. Érdekes módon éppen a lazacos az egyik legnépszerűbb fogásuk. Alkalmazottjuk nincs, ketten csinálnak mindent. Míg Thomas pincérkedik, a vendégekkel foglalkozik, addig Irene a pizzaszakács – még Németországban tanulta a szakmát egy nápolyi pizzaioilótól, azaz pizzakészítő mestertől. Egyébként éttermükben tíz asztal van, ötven vendéget tudnak egyszerre fogadni. Egy-egy este, hat és tíz óra között úgy hatvan pizza készül el, ilyenkor még Thomas sem léphet be a konyhába.
Amikor megnyitottak, rengeteg különböző pizzát készítettek, amelyekből kóstolóként kínálták a szeleteket. A fogadtatás meglepően jó volt, ráadásul az emberek azóta már a rendhagyóbb, németesebb ízvilágot is megkedvelték. Még az egyik közeli étterem, az U Veciu Defisiu társtulajdonosa is rendszeres vendégük, igaz, nem is beszélhetünk köztük valódi rivalizálásról, mivel az ő konyhájukban nem készül pizza. Rajtuk kívül a többi vendéglátóhely pedig csak nyáron tart nyitva, míg ők ketten egész évben.
A sör viszont, amit Thomasék csapolnak – német.
Forrás: CNN; a borítókép illusztráció.